2 Móz. 20.
2 Móz. 20.
A tizparancsolat.
2 Móz. 20,1
És szólá Isten mindezeket az [5 Móz. 5,6-21. Máté 5,17-48.] igéket, mondván:
2 Móz. 20,2
Én, [5 Móz. 5,6-21.] az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
2 Móz. 20,3
Ne legyenek néked idegen [Józs. 24,14.] isteneid én előttem.
2 Móz. 20,4
Ne [3 Móz. 26,1. Zsolt. 97,7. Ésa. 40,18. 25.] csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
2 Móz. 20,5
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
2 Móz. 20,6
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
2 Móz. 20,7
Az Úrnak a te Istenednek [3 Móz. 19,12. Máté 5,33. 34.] nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
2 Móz. 20,8
Megemlékezzél a [Ezék. 20,12. rész 35,2.] szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
2 Móz. 20,9
Hat [rész 23,12. 34,21. 3 Móz. 23,3.] napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
2 Móz. 20,10
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek [rész 16,23.] szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
2 Móz. 20,11
Mert hat [1 Móz. 2,2. 3.] napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
2 Móz. 20,12
Tiszteld [Máté 15,4. 19,19. Márk 10,19. Luk. 18,20. Eféz. 6,2.] atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
2 Móz. 20,13
Ne [Máté 5,21. 22. Róm 13,9.] ölj.
2 Móz. 20,14
Ne [Máté 5,27. 28. Jak. 2,11.] paráználkodjál.
2 Móz. 20,15
Ne [rész 22,1. Eféz. 4,28.] lopj.
2 Móz. 20,16
Ne [5 Móz. 19,16. 21.] tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
2 Móz. 20,17
Ne [Róm. 7,7.] kívánd a te [5 Móz. 5,21.] felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
2 Móz. 20,18
Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
2 Móz. 20,19
És mondának Mózesnek: [Zsid. 12,19.] Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
2 Móz. 20,20
Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.
2 Móz. 20,21
Távol [rész 19,16. 17.] álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.
2 Móz. 20,22
És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.
2 Móz. 20,23
Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.
2 Móz. 20,24
Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
2 Móz. 20,25
Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt [5 Móz. 27,5. Józs. 8,30. 31.] faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.
2 Móz. 20,26
Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.
