2 Móz. 22.
2 Móz. 22.
A polgári törvények folytatása.
2 Móz. 22,1
Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy [2 Sám. 12,6.] bárányért.
2 Móz. 22,2
Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és úgy megverik, hogy meghal, nincs vérbűn miatta.
2 Móz. 22,3
Ha reá sütött a nap, vérbűn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.
2 Móz. 22,4
Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.
2 Móz. 22,5
Ha valaki mezőt vagy szőlőt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szőlőjének javából fizesse meg a kárt.
2 Móz. 22,6
Ha tűz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mező: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.
2 Móz. 22,7
Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megőrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.
2 Móz. 22,8
Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az ő felebarátja vagyonára.
2 Móz. 22,9
Akármi bűn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a miről azt mondja: ez az; mindkettőjük ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bűnösnek mondanak, fizessen két annyit az ő felebarátjának.
2 Móz. 22,10
Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az ő felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:
2 Móz. 22,11
Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.
2 Móz. 22,12
Ha pedig [1 Móz. 31,39.] ellopták tőle: megfizesse az urának.
2 Móz. 22,13
Ha [1 Móz. 31,39.] széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg.
2 Móz. 22,14
Ha pedig valaki kölcsön kér az ő felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.
2 Móz. 22,15
Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.
2 Móz. 22,16
Ha [5 Móz. 22,28. 29.] valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.
2 Móz. 22,17
Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.
2 Móz. 22,18
Varázsló asszonyt ne hagyj életben.
2 Móz. 22,19
A ki [3 Móz. 18,23. 20,15.] barommal közösül, halállal lakoljon.
2 Móz. 22,20
A ki isteneknek [5 Móz. 17,2-5.] áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.
2 Móz. 22,21
A jövevényen [3 Móz. 19,34.] ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.
2 Móz. 22,22
Egy [Zak. 7,10.] özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.
2 Móz. 22,23
Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ő kiáltását.
2 Móz. 22,24
És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.
2 Móz. 22,25
Ha pénzt adsz [3 Móz. 25,35-37. Zsolt 15,5. Ezék. 18,8.] kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek reá uzsorát.
2 Móz. 22,26
Ha zálogba [5 Móz. 24,12. 13.] veszed a te felebarátod felső ruháját: naplemente előtt visszaadd azt néki:
2 Móz. 22,27
Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.
2 Móz. 22,28
A [Csel. 23,3-5.] bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
2 Móz. 22,29
Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; [rész 13,2. 12.] fiaid elsőszülöttét nékem add.
2 Móz. 22,30
Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az ő anyjával, a [3 Móz. 22,27.] nyolczadik napon nékem add azt.
2 Móz. 22,31
És szent emberek legyetek én előttem; a mezőn széttépett [3 Móz. 22,8.] húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.
