2 Móz. 19.
2 Móz. 19.
Izráel megérkezik a Sinai pusztába. Isten a Sinai hegyén Mózessel beszél.
2 Móz. 19,1
A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2 Móz. 19,2
Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
2 Móz. 19,3
Mózes pedig felméne [Csel. 7,38.] az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
2 Móz. 19,4
Ti [5 Móz. 29,2.] láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
2 Móz. 19,5
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; [5 Móz. 7,6. Zsolt. 24,1-6.] mert enyim az egész föld.
2 Móz. 19,6
És lesztek ti [1 Pét. 2,9.] nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
2 Móz. 19,7
Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
2 Móz. 19,8
És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, [Józs. 24,21-24.] mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
2 Móz. 19,9
És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a [vers 16. 20.] felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
2 Móz. 19,10
Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és [Józs. 3,5.] szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
2 Móz. 19,11
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
2 Móz. 19,12
És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
2 Móz. 19,13
Ne [Zsid. 12,20.] érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
2 Móz. 19,14
Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
2 Móz. 19,15
És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
2 Móz. 19,16
És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, [Zsid. 12,18. 19.] villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
2 Móz. 19,17
És kivezeté [5 Móz. 4,10.] Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
2 Móz. 19,18
Az [5 Móz. 4,11. Bir. 5,5. Zsolt. 68,9.] egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
2 Móz. 19,19
És a kürt szava mindinkább erősödik vala; [Zsid. 12,19.] Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
2 Móz. 19,20
Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
2 Móz. 19,21
És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
2 Móz. 19,22
És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
2 Móz. 19,23
Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
2 Móz. 19,24
De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
2 Móz. 19,25
Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
