Ezék. 10.
Ezék. 10.
A férfiúról, a ki a kerekek és Kérubok közűl eleven szenet vesz ki.
Ezék. 10,1
És látám, és ímé a mennyezeten, a mely a [rész 1,22. 26.] Kérubok feje fölött vala, látszék felettök, mint valami zafirkő, olyan, mint egy királyi széknek formája.
Ezék. 10,2
És szóla a gyolcsba öltözött férfiúnak, [rész 9,3. 16.] és mondá: Menj be a forgókerekek közé a Kérubok alá, és töltsd meg tenyereidet égő üszöggel onnét a Kérubok közül, és szórd a városra. És beméne szemem láttára.
Ezék. 10,3
A Kérubok pedig állanak a háztól jobbra, mikor a férfi beméne, és a felhő betölté [1 Kir. 8,10. 11.] a belső pitvart.
Ezék. 10,4
És eltávozék az Úr dicsősége a Kérubról, [vers 18. 2 Móz. 25,18. 22.] a ház küszöbére, és megtelék a ház a felhővel, és a pitvar betelék az Úr dicsőségének fényességével.
Ezék. 10,5
És a Kérubok [rész 1,24.] szárnyainak csattogása meghallaték a külső pitvarig, mint az erős Isten hangja, mikor beszél.
Ezék. 10,6
És lőn, mikor parancsolt ama gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgókerekek közül, a Kérubok közül, az beméne, és álla a kerék mellé.
Ezék. 10,7
És kinyújtá egy Kérub a [rész 1,8.] kezét a Kérubok közül a tűzhöz, mely vala a Kérubok között, és vőn és tevé a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvevé és kiméne.
Ezék. 10,8
És látszék a Kérubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt.
Ezék. 10,9
És látám, és ímé, négy [rész 1,15.] kerék vala a Kérubok mellett, egyik kerék vala az egyik Kérub mellett és a másik kerék a másik Kérub mellett, és olyanok valának a kerekek, mintha tarsiskőből volnának.
Ezék. 10,10
És mintha volna mind a négyöknek ugyanazon egy formája, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna.
Ezék. 10,11
Jártokban mind a négy oldaluk felé mennek vala, meg nem fordulnak vala jártokban, hanem arra, a merre a fő fordult, mennek vala utána, meg nem fordulnak vala mentökben.
Ezék. 10,12
És egész testök [rész 1,18.] és hátok és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva valának szemekkel köröskörül mind a négy kerekükön.
Ezék. 10,13
Hallám, hogy a kerekeket forgókerekeknek nevezték fülem hallatára.
Ezék. 10,14
És négy orczája vala mindeniknek, az első orcza vala [rész 1,10.] Kérub-orcza, és a második orcza ember-orcza, a harmadik oroszlán-orcza és a negyedik sas-orcza.
Ezék. 10,15
És fölemelkedének a Kérubok. Ez ama lelkes állat, a melyet láttam a Kébár folyó mellett.
Ezék. 10,16
És mikor járnak vala a Kérubok, járnak vala a kerekek is mellettök, mikor pedig felemelék a Kérubok szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, nem fordulának el a kerekek sem az ő oldaluktól.
Ezék. 10,17
Ha azok állanak vala, ezek is állának, és ha azok felemelkednek vala, fölemelkedének ezek is velök, mert a lelkes állat [rész 1,5-13. 20. 21.] lelke vala bennök.
Ezék. 10,18
És elvonula az Úrnak dicsősége a ház küszöbétől, és álla a [vers 4.] Kérubok fölé.
Ezék. 10,19
És fölemelék a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földről szemem láttára kimentökben és a kerekek is mellettök; és megállának az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége vala [rész 28,1.] felül ő rajtok.
Ezék. 10,20
Ez ama lelkes állat, a melyet láttam az Izráel Istene alatt a Kébár folyó mellett, és megismerém, hogy Kérubok valának.
Ezék. 10,21
Négy orczája vala mindeniknek és négy szárnya mindeniknek és emberi kezek formája vala szárnyaik alatt.
Ezék. 10,22
És orczáik [rész 1,10.] formája: ugyanazok az orczák valának, a melyeket a Kébár folyó mellett láttam, tudniillik formájokat és őket magokat. Mindenik a maga orczája felé megy vala.
