Ezék. 9.
Ezék. 9.
A hívek megtartatnak a csapások között.
Ezék. 9,1
És kiáltá füleimbe nagy felszóval, mondván: Hozzátok el a városra a meglátogatásokat, [2 Kir. 25,1-11.] kinek-kinek a kezében legyen vesztő eszköze.
Ezék. 9,2
És ímé hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, a mely északra néz vala, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemenének és állának az érczoltár [1 Kir. 8,64.] mellé.
Ezék. 9,3
És Izráel Istenének [1 Kir. 8,11.] dicsősége elvonula a Kérubról, a mely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, a kinek derekán [vers 2.] íróeszköz vala.
Ezék. 9,4
És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet [Jel. 7,3. 4.] a férfiak homlokára, a kik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében.
Ezék. 9,5
És amazoknak mondá [vers 2.] az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:
Ezék. 9,6
Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, [vers 4.] ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, [2 Krón. 36,17-19.] a kik a ház előtt valának.
Ezék. 9,7
És mondá nékik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölettekkel. Menjetek ki. És kimenének és öldöklének a városban.
Ezék. 9,8
És lőn, hogy levágák őket, és én megmaradtam és esém az én orczámra és kiálték és mondék: Ah, ah, Uram Isten, avagy ki akarod-é írtani Izráel egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásodat Jeruzsálemre?
Ezék. 9,9
És mondá nékem: Izráel és Júda házának vétke [Jer. 18,12.] felette nagy, mivelhogy tele a föld [2 Kir. 21,16.] vérontással, és a város tele van [Ésa. 5,7.] igazságtalansággal, mert azt mondották: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát.
Ezék. 9,10
Azért én is (nem kedvez [rész 5,11. 14,15.] szemem, sem meg nem szánom őket) útjokat fejökhöz verem!
Ezék. 9,11
És ímé a gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz vala derekán, [vers 3.] választ hozott, mondván: Úgy cselekedtem, a mint parancsolád.
