Ezék. 11.
Ezék. 11.
A Jeruzsálem ámítóinak büntetése. A foglyok visszahozásának igérete.
Ezék. 11,1
És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.
Ezék. 11,2
És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,
Ezék. 11,3
Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez a város a fazék, mi pedig a [vers 7. 11.] hús.
Ezék. 11,4
Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!
Ezék. 11,5
És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.
Ezék. 11,6
Sokakat öltetek meg [2 Kir. 21,16.] ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.
Ezék. 11,7
Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, [vers 3.] a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belőle.
Ezék. 11,8
Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok reátok, [2 Kir. 25,1-11. Jer. 42,16.] azt mondja az Úr Isten.
Ezék. 11,9
És kiviszlek titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.
Ezék. 11,10
Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán [2 Kir. 25,5-7.] ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezék. 11,11
E város ne legyen fazekatok, hogy ti [vers 3.] benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.
Ezék. 11,12
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.
Ezék. 11,13
És lőn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!
Ezék. 11,14
És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
Ezék. 11,15
Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikről Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.
Ezék. 11,16
Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, a melyekbe mentek.
Ezék. 11,17
Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek [Jer. 29,10.] titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.
Ezék. 11,18
És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait [Ésa. 4,2. 3.] ő belőle.
Ezék. 11,19
És adok nékik [Jer. 2,32. 39. 38,8. 9.] egy szívet, és új lelket [rész 18,31.] adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet;
Ezék. 11,20
Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
Ezék. 11,21
De a kiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, [vers 6. 9. rész 9,5-8.] mondja az Úr Isten.
Ezék. 11,22
És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsősége [rész 10,19.] rajtok felül vala.
Ezék. 11,23
És felszálla az Úrnak dicsősége a város közepéből, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.
Ezék. 11,24
A lélek pedig felvőn engem, és vive Káldeába [rész 1,1. 2.] a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla előlem a látás, a melyet láttam.
Ezék. 11,25
És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentetett.
