Ésa. 9.
Ésa. 9.
A Messiás dicső országlása; feddő szózat Izráel ellen.
Ésa. 9,1
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először [Ésa. 8,20. Máté 4,13-16.] megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
Ésa. 9,2
A nép, a mely sötétségben [Ésa. 42,1-7. 26,19. 60,1.] jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
Ésa. 9,3
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, [Zsolt. 126,3. 4,8. 68,13. 119,162.] és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
Ésa. 9,4
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint [Bir. 7,22-25. Ésa. 10,26. Zsolt. 83,10.] a Midián napján;
Ésa. 9,5
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
Ésa. 9,6
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú [Luk. 1,32. 33. 2,10. 11.] adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, [Jer. 23,5. 6.] tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
Ésa. 9,7
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a [Ésa. 1,27.] Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A [Ésa. 37,32. 2 Kir. 19,31.] seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Ésa. 9,8
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
Ésa. 9,9
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
Ésa. 9,10
Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
Ésa. 9,11
De az Úr ellenök hozza [2 Kir. 16,9.] Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
Ésa. 9,12
A Sziriabeliek [2 Kir. 15,29. Ésa. 5,25.] elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Ésa. 9,13
Hiszen e nép [Jer. 5,3.] nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
Ésa. 9,14
Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy [Ésa. 3,3. 4.] napon.
Ésa. 9,15
A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
Ésa. 9,16
Mert e nép [Ésa. 3,13. Jer. 6,14. Máté 23,13.] vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
Ésa. 9,17
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Ésa. 9,18
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és [Ésa. 47,14. Máté 3,12.] felgomolyg az füst oszlopában.
Ésa. 9,19
A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, [Ésa 13,9. 10.] és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián [Jer. 16,6. 9.] nem könyörül,
Ésa. 9,20
Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan [Jer. 19,9.] karjoknak húsát eszik,
Ésa. 9,21
Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
