Feddő szózat Izráel ellen; Assiria gőgje és büntetése.
Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a [Máté 23,13-29.] kik gonoszt jegyeznek,
Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, [Ámós 2,6. 8,6. Mik. 2,9.] hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? [Ésa. 7,17-20. Mik. 7,4. Luk. 12,20.] Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?
Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom!
Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, [Zak. 1,15. Jer. 50,28. 29. 51,24. 25. Zsolt. 137,9. 2 Kir. 18,24-33.] és kigyomlálni sok népeket.
Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?
Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, [2 Kir. 18,34. 35. 17,6. 16,9.] mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?
Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, [Ésa. 36,18. 19.] mint Jeruzsálemnek és Samariának,
Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró [Ésa. 10,7. Jer. 50,18.] szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.
Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket;
És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!
Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? [Ésa. 10,5. 6. 45,9. 64,8. Róm. 9,20. 21.] Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!
Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése;
És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;
Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, [Zak. 11,1. 2.] és lesorvad, mint a sorvadozó;
Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!
És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen;
A maradék [Róm. 11,5.] megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez.
Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; [Ésa. 28,5. Róm. 9,27.] az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!
Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.
Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;
Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre [Agge. 2,7. 21. 22.] lészen!
És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a [2 Móz. 14,27. 28. Bir. 7,25. Ésa. 9,4.] Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.
És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.
Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;
Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak [1 Sám. 10,26.] városa elfut.
Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!
Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;
Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!
De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;
Az erdő sűrű ágait levágja [Zak. 11,1. 2. Ésa. 37,36. 2 Kir. 19,35.] vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által.