Ésa. 8.
Ésa. 8.
Sziria, Izráel és Júda romlása.
Ésa. 8,1
És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd [Hab. 2,2. Ésa. 30,8.] fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra és gyorsan prédára;
Ésa. 8,2
És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.
Ésa. 8,3
És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra és gyorsan prédára.
Ésa. 8,4
Mert mielőtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája [2 Kir. 15,29. 16,9.] elviszi.
Ésa. 8,5
Ismét szólott az Úr hozzám, mondván:
Ésa. 8,6
Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik:
Ésa. 8,7
Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, [Zsolt. 124,4. 5. 69,16.] Assiria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és foly minden partjai felett,
Ésa. 8,8
És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!
Ésa. 8,9
Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.
Ésa. 8,10
Tanácskozzatok, de [Ésa. 7,2. 5-7. Zsolt. 33,10.] haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, [Zsolt. 46,1-6.] mert Isten van mi velünk!
Ésa. 8,11
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne [Ezék. 1,3. 37,1.] járjak, mondván:
Ésa. 8,12
Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
Ésa. 8,13
A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
Ésa. 8,14
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve [Róm. 9,33.] és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
Ésa. 8,15
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; [Máté 21,42-44. 1 Pét. 2,8.] tőrbe esnek és megfogatnak!
Ésa. 8,16
Kösd be [Dán. 8,26. 12,4. 9. Jel. 5,1. 2. 3.] e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
Ésa. 8,17
Én pedig várom [Ésa. 49,4. 50,7. Mik. 7,7. Zsolt. 40,1. 18,3.] az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
Ésa. 8,18
Ímhol vagyok én [Zsid. 2,13.] és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
Ésa. 8,19
És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a [3 Móz. 20,27.] halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? [5 Móz. 18,11. 12. 1 Sám. 28,7-15. Ésa. 29,4.] az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
Ésa. 8,20
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
Ésa. 8,21
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
Ésa. 8,22
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben [Ján. 12,35.] elhagyatva!
