Edom veszedelme. A nép bűnbánata.
Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban [rész 34,5-8. Ezék. 35,6-8.] Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
Miért veres [Jel. 19,13.] öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
A sajtót egyedül tapostam, [Siral. 1,15. Jóel 3,13. Jel. 19,13. Ésa. 18,5.] és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
Mert bosszúállás [rész 61,2.] napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem [rész 59,16.] karom, és haragom gyámolított engem!
És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!
Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala [2 Móz. 32,34. 33,14. 15. 5 Móz. 7,9. 2 Móz. 23,20. 21. 4 Móz. 20,16.] megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták [4 Móz. 14,11-22. Eféz. 4,30.] szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá [2 Móz. 14,29. 30. Zsolt. 77,21. 78,52. 80,2.] a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá [Józs. 3,15. 16. Nehem. 9,11. Zsolt. 78,13.] előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: [Agge. 2,5. Zsolt. 143,10.] így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
Tekints alá az égből, [5 Móz. 26,15.] és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, [rész 64,7. Jób 14,21.] és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
Miért engedél [Zsolt. 81,13.] eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent [Zsolt. 74,7.] helyedet.
Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.