Ésa. 62.
Ésa. 62.
Szózat a nép megszabadulásáról; az új Jeruzsálem.
Ésa. 62,1
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
Ésa. 62,2
És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája [rész 65,15.] határoz meg.
Ésa. 62,3
És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
Ésa. 62,4
Nem neveznek többé [Hós. 1,10-12. Ésa. 60,14. Jer. 3,17. Ezék. 48,35.] elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
Ésa. 62,5
Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
Ésa. 62,6
Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, [Zsolt. 134,1.] ne nyugodjatok!
Ésa. 62,7
És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
Ésa. 62,8
Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a [rész 65,21. 22.] melyért munkálódtál,
Ésa. 62,9
Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem [5 Móz. 12,17. 18. 14,23.] pitvaraiban.
Ésa. 62,10
Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek [rész 11,12. 49,22. 40,3. 57,14.] a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
Ésa. 62,11
Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött [rész 40,10. Máté 21,5. Zak. 9,9.] szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!
Ésa. 62,12
És hívják őket szent [rész 4,2. Jer. 30,14. Ésa. 49,14.] népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.
