Ésa. 51.
Ésa. 51.
A nép szabadulása.
Ésa. 51,1
Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből [Péld. 15,9. 1 Tim. 6,11. 2 Tim. 2,22. Ésa. 48,1.] kiásattatok!
Ésa. 51,2
Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, [Zsid. 11,11. 12. Ezék. 33,24. Malak. 2,15.] a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.
Ésa. 51,3
Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és [1 Móz. 2,8-10.] kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!
Ésa. 51,4
Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, [rész 42,6.] és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
Ésa. 51,5
Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és [rész 2,3. 4.] karomba vetik reménységüket.
Ésa. 51,6
Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst [Zsolt. 102,27. 103,17-20. 118,6. Máté 5,18. 1 Ján. 2,17. Ésa. 40,6-8.] elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
Ésa. 51,7
Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! [Zsolt. 37,31.] ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!
Ésa. 51,8
Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom [rész 50,9. 10.] nemzetségről nemzetségre!
Ésa. 51,9
Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot [2 Móz. 14,28. Ezék. 29,3. Bir. 5,12. Ésa. 43,16. 17. Mik. 7,15.] kivágta, és a sárkányt átdöfte?
Ésa. 51,10
Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!
Ésa. 51,11
Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és [rész 35,10. Zsolt. 126,1. 2.] örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!
Ésa. 51,12
Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? [rész 40,1. 6.] ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!
Ésa. 51,13
Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget [Zsolt. 104,2.] kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
Ésa. 51,14
Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, [Zak. 9,11.] kenyere sem fogy el:
Ésa. 51,15
Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak [2 Móz. 14,21.] habjai; seregeknek Ura az Én nevem?
Ésa. 51,16
És adtam beszédemet a te szádba, és [rész 49,2. 3. 50,4. 5.] kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!
Ésa. 51,17
Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, [rész 52,1. 2 Kir. 25,1-22. Ésa. 29,9. Jer. 25,10. 49,12. 51,7. Siral. 4,21. Abd. 1,16. Ezék. 23,31. Jel. 14,10.] ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!
Ésa. 51,18
Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.
Ésa. 51,19
E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?
Ésa. 51,20
Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek [Siral. 2,19. 4,1. 2. 3.] feddésétől.
Ésa. 51,21
Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, [rész 29,9.] de nem bortól!
Ésa. 51,22
Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, [vers 17.] nem iszod többé azt meg!
Ésa. 51,23
És adom azt nyomorgatóid kezébe, a [rész 47,6-15. Zsolt. 129,3.] kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!
