Szabadulás a babiloni fogságból.
Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!
Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion [rész 47,1-4.] fogoly leánya!
Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen [Ezsdr. 1,9-11. Ésa. 45,13.] váltattok meg!
Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá [1 Móz. 46,6. 7. Ésa. 10,5-10.] népem először, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá őt ok nélkül.
És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap [Ezék. 36,20. 23. 24.] gúnyoltatik.
Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: [rész 46,13.] Ímé, itt vagyok!
Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást [rész 40,9. 10. Róm. 10,15.] hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!
Halld őrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont [Jer. 6,17. Ezék. 33,2.] az Úr!
Ujjongva énekeljetek [Zsolt. 96,11-13.] mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.
Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai [Zsolt. 126,1-3. 98,2. 3. Ezék. 4,7. Ésa. 9,12. 17. 21. 10,4.] Istenünk szabadítását!
Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant [2 Kor. 6,17. Jel. 18,14. Siral. 4,11.] ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok.
Mert ne sietséggel jertek ki, [5 Móz. 16,3. 2 Móz. 12,39.] és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!
Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső [rész 57,15. Jer. 23,5. 6.] lesz nagyon.
Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:
Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem [rész 53,2. 3. 49,6. 7. 51,6. Zsolt. 31,10-12. 22,16. 18. 6,3. 8. 35,21.] beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.