Ésa. 25.
Ésa. 25.
A megszabadult hívek hálaadó éneke.
Ésa. 25,1
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
Ésa. 25,2
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
Ésa. 25,3
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
Ésa. 25,4
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
Ésa. 25,5
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
Ésa. 25,6
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen [Zsolt. 22,27. 23,5. 55,1. Máté 8,11. Luk. 14,15. 22,16. Jel. 19,9.] lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
Ésa. 25,7
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
Ésa. 25,8
Elveszti a [1 Kor. 15,54. 1 Móz. 2,16. 17,18. 3,2. 19,22. Jel. 21,4.] halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
Ésa. 25,9
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
Ésa. 25,10
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik [2 Kir. 9,37. Jer. 8,2. 16,4. 25,33.] Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
Ésa. 25,11
És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
Ésa. 25,12
És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
