Ésa. 26.
Ésa. 26.
A megszabadult nép hálaadó éneke.
Ésa. 26,1
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős [Zsolt. 46,2. 35,22.] városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
Ésa. 26,2
Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz [Zsolt. 118,19. 20. Jel. 22,14.] nép, a hűség megőrzője.
Ésa. 26,3
Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd [Zsolt. 112,7. 8. 111,8.] azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
Ésa. 26,4
Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök [Zsolt. 62,9. 115,11.] kőszálunk van.
Ésa. 26,5
Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, [rész 25,2. 12.] megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
Ésa. 26,6
Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
Ésa. 26,7
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az [Péld. 3,6. 11,6.] igaznak útját.
Ésa. 26,8
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
Ésa. 26,9
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak [Zsolt. 63,7. 77,3. 119,55. 62. 139,18.] a földnek lakosai.
Ésa. 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Ésa. 26,11
Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; [5 Móz. 32,27. Zsolt. 69,10. 119,139. Ésa. 9,18.] és tűz emészti meg ellenségeidet.
Ésa. 26,12
Uram! Te adsz nékünk békességet, [Zsolt. 44,5. 6.] hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
Ésa. 26,13
Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
Ésa. 26,14
A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, [Jel. 20,5. 6.] és eltörléd emlékezetöket.
Ésa. 26,15
Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a [rész 49,19-21. 54,1-5. 62,4-5.] földnek minden határait.
Ésa. 26,16
Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
Ésa. 26,17
Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
Ésa. 26,18
Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének [Hós. 8,7.] lakói.
Ésa. 26,19
Megelevenednek [rész 25,8. 1 Thess. 4,16. Jel. 20,4. 5. Luk. 14,14. Dán. 12,2.] halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Ésa. 26,20
Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
Ésa. 26,21
Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, [1 Móz. 4,10. 11. Jób 16,18. Ezék. 24,7. 8.] s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
