Ésa. 24.
Ésa. 24.
Zsidóország pusztulása.
Ésa. 24,1
Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
Ésa. 24,2
S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;
Ésa. 24,3
Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
Ésa. 24,4
Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
Ésa. 24,5
A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, [1 Móz. 4,11. 3 Móz. 26,15.] a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
Ésa. 24,6
Ezért átok emészti meg [3 Móz. 26,14-16. 5 Móz. 28,15-68. Jer. 11,3. 4.] a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
Ésa. 24,7
Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám [Jóel 1,10. 12.] szívűek.
Ésa. 24,8
Megszünt a dobok vidámsága, [Jóel 1,5. Ésa. 5,12.] elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
Ésa. 24,9
Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;
Ésa. 24,10
Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
Ésa. 24,11
Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; [Ámós 8,10.] minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
Ésa. 24,12
A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
Ésa. 24,13
Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, [rész 17,6.] midőn a szüret elmult.
Ésa. 24,14
Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.
Ésa. 24,15
Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a [rész 42,10. 12.] tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
Ésa. 24,16
A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és [rész 21,2.] hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
Ésa. 24,17
Rettegés, [rész 5,19. Jer. 48,43. 44.] verem és tőr vár rád földnek lakója!
Ésa. 24,18
És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert [1 Móz. 7,11. Zsolt. 82,5. Péld. 8,29.] az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
Ésa. 24,19
Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
Ésa. 24,20
Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!
Ésa. 24,21
És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
Ésa. 24,22
És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
Ésa. 24,23
És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, [Jóel 2,31. Ésa. 60,19. 20. 30,26.] mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.
