Ámós. 6.
Ámós. 6.
Feddi és fenyegeti Izráel felfuvalkodottságát.
Ámós. 6,1
Jaj azoknak, [rész 4,1. 2.] a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jő az Izráelnek háza!
Ámós. 6,2
Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa [1 Móz 10,10. 4 Móz. 13,22. 2 Sám. 8,9. Mik. 1,10.] a ti határotoknál?
Ámós. 6,3
A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, [rész 9,10. Ezék. 12,22. 27.] és az erőszaknak széket emeltek;
Ámós. 6,4
A kik [rész 3,15. 1 Kir. 22,39.] elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak;
Ámós. 6,5
A kik hárfa [rész 5,23. Ésa. 5,12.] mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi;
Ámós. 6,6
A kik a bort serlegekkel [Ésa. 5,11. 12.] iszszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán:
Ámós. 6,7
Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek [Ésa. 5,13. Hós. 10,15.] élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.
Ámós. 6,8
Megesküdt az Úr Isten az ő életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyűlölöm az ő palotáit; azért prédára vetem a [rész 3,15. 2 Kir. 17,6. 25,1-10.] várost mindenestől.
Ámós. 6,9
És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is [rész 5,3.] meghal;
Ámós. 6,10
És mikor felemeli őt az ő barátja és megégetője, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt is mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét!
Ámós. 6,11
Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal.
Ámós. 6,12
Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét [rész 5,7. Ésa. 5,20.] pedig ürömmé?!
Ámós. 6,13
A kik örültök a hiábavaló dolognak, és a kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat?
Ámós. 6,14
Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába [4 Móz. 34,5. 8. 1 Móz. 15,18.] patakjáig.
