Luk. 5.
Luk. 5.
Krisztus a hajóból tanít. Gazdag halászat. Bélpoklos és gutaütött meggyógyítása; bűnbocsátó hatalom. Máté elhivatása. Krisztus megmondja, hogy miért nem bőjtölnek az ő tanítványai.
Luk. 5,1
És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala;
Luk. 5,2
És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.
Luk. 5,3
És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
Luk. 5,4
Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
Luk. 5,5
És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
Luk. 5,6
És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
Luk. 5,7
Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
Luk. 5,8
Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!
Luk. 5,9
Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;
Luk. 5,10
Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva [Ezék. 47,9. 10. Csel. 2,38-41.] embereket fogsz.
Luk. 5,11
És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.
Luk. 5,12
És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré [Mát. 8,2.] őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!
Luk. 5,13
Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság.
Luk. 5,14
És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, [3 Móz. 14,2-10.] bizonyságul ő nékik.
Luk. 5,15
A hír azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből.
Luk. 5,16
De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.
Luk. 5,17
És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson.
Luk. 5,18
És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a [Mát. 9,2.] ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni.
Luk. 5,19
De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre.
Luk. 5,20
És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.
Luk. 5,21
Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az [Zsolt. 32,5. Ésa. 43,25.] Isten?
Luk. 5,22
Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?
Luk. 5,23
Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
Luk. 5,24
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a [Mát. 9,6.] bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!
Luk. 5,25
És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent.
Luk. 5,26
És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!
Luk. 5,27
Ezek után pedig kiméne, és láta egy [Mát. 9,9.] Lévi nevű vámszedőt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!
Luk. 5,28
És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt.
Luk. 5,29
És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, a kik ő velök letelepedtek volt.
Luk. 5,30
És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?
Luk. 5,31
És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, [Mát. 9,12. 13.] hanem a betegeknek.
Luk. 5,32
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
Luk. 5,33
Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bőjtölnek [Mát. 9,14. 15. Márk 2,18-20.] és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?
Luk. 5,34
Ő pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bőjtöljenek, a míg a vőlegény velök van?
Luk. 5,35
De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlök, akkor majd bőjtölnek azokban a napokban.
Luk. 5,36
És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új [Mát. 9,16. Márk 2,21.] posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.
Luk. 5,37
És senki sem tölti az új bort [Mát. 9,17. Márk 2,22.] ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek.
Luk. 5,38
Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.
Luk. 5,39
És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.
