Luk. 6.
Luk. 6.
Szombaton a tanítványok búzafejet szaggatnak. A száradt kezű ember meggyógyítása; az apostolok nevei; a hegyi beszéd.
Luk. 6,1
Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy [5 Móz. 23,25.] a vetések között méne által és az ő tanítványai [Mát. 12,1-5.] gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
Luk. 6,2
Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
Luk. 6,3
És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor [1 Sám. 21,6.] megéhezett ő és a kik vele voltak?
Luk. 6,4
Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, [3 Móz. 24,5-9.] hanem csak a papoknak?
Luk. 6,5
És monda nékik: Az embernek Fia ura [Mát. 12,8.] a szombatnak is.
Luk. 6,6
Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze [Mát. 12,9-13. Márk 3,1-3.] száradt volt.
Luk. 6,7
Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
Luk. 6,8
Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla.
Luk. 6,9
Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
Luk. 6,10
És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik.
Luk. 6,11
Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
Luk. 6,12
És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
Luk. 6,13
És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, [Mát. 10,1-4. Márk 3,13-19.] a kiket apostoloknak is neveze:
Luk. 6,14
Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
Luk. 6,15
Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
Luk. 6,16
Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lőn;
Luk. 6,17
És alámenvén ő velök, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből.
Luk. 6,18
És a kik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának.
Luk. 6,19
És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert [Márk 5,25. 27. 30.] erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.
Luk. 6,20
Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: [Mát. 5,3.] mert tiétek az Isten országa.
Luk. 6,21
Boldogok ti, kik most [Ésa. 55,12. 65,13.] éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: [Ésa. 61,3.] mert nevetni fogtok.
Luk. 6,22
Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik [1 Pét. 2,19. Mát. 5,11.] a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
Luk. 6,23
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
Luk. 6,24
De jaj néktek, [Jak. 5,1. 2.] gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
Luk. 6,25
Jaj néktek, kik beteltetek; [Ésa. 65,13. 14.] mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
Luk. 6,26
Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
Luk. 6,27
De néktek mondom, kik engem hallgattok: [2 Móz. 23,4. 5. Mát. 5,44.] Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
Luk. 6,28
Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, [Róm. 12,14-17.] és imádkozzatok [Csel. 7,60.] azokért, a kik titeket háborgatnak.
Luk. 6,29
A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki [Mát. 5,39.] a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
Luk. 6,30
Mindennek pedig, a ki [5 Móz. 15,7-10.] tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
Luk. 6,31
És a mint [Mát. 7,12.] akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
Luk. 6,32
Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, [Mát. 5,46. 47.] mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.
Luk. 6,33
És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
Luk. 6,34
És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a [5 Móz. 15,7. 8.] kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Luk. 6,35
Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai [Mát. 5,44. 45.] lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
Luk. 6,36
Legyetek azért irgalmasok, mint a [Eféz. 5,1. 2.] ti Atyátok is irgalmas.
Luk. 6,37
Ne ítéljetek és nem [Mát. 7,1. 2.] ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
Luk. 6,38
Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
Luk. 6,39
Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem [Mát. 15,14. Ésa. 42,19. 20.] mindketten a verembe esnek-é?
Luk. 6,40
Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a [Mát. 10,24.] mestere.
Luk. 6,41
Miért nézed pedig a szálkát, a mely [Mát. 7,3.] a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
Luk. 6,42
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
Luk. 6,43
Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt [Mát. 7,16. 17.] terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
Luk. 6,44
Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
Luk. 6,45
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; [Mát. 12,35.] és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
Luk. 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem [Mát. 7,21-23.] mívelitek, a miket mondok?
Luk. 6,47
Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet [Mát. 7,24-27.] és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
Luk. 6,48
Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
Luk. 6,49
A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
