Luk. 4.
Luk. 4.
Jézus megkísértetése és győzelme. Názáretben való tanítása és megvettetése. Egy ördöngősnek, a Péter napának és más betegeknek meggyógyítása; és az ördögöknek felőle való bizonyságtétele.
Luk. 4,1
Jézus pedig Szent Lélekkel telve, [Mát. 3,16.] visszatére a Jordántól, és viteték a [Mát. 4,1-11.] Lélektől a pusztába
Luk. 4,2
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
Luk. 4,3
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
Luk. 4,4
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel [5 Móz. 8,3.] él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
Luk. 4,5
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
Luk. 4,6
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
Luk. 4,7
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
Luk. 4,8
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet [5 Móz. 6,13.] imádd, és csak néki szolgálj.
Luk. 4,9
Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
Luk. 4,10
Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
Luk. 4,11
És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat [Zsolt. 91,11. 12.] a kőbe.
Luk. 4,12
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne [5 Móz. 6,16.] kísértsd az Urat, a te Istenedet.
Luk. 4,13
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
Luk. 4,14
Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: [Mát. 4,11. 13.] és híre méne néki az egész környéken.
Luk. 4,15
És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.
Luk. 4,16
És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
Luk. 4,17
És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
Luk. 4,18
Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
Luk. 4,19
Hogy hirdessem az Úrnak [Ésa. 61,1. 2. 42,6. 7.] kedves esztendejét.
Luk. 4,20
És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
Luk. 4,21
Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.
Luk. 4,22
És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
Luk. 4,23
És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, [Mát. 4,13.] itt a te [Márk 1,21. 25.] hazádban is cselekedd meg azokat.
Luk. 4,24
Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta [Mát. 13,57.] sem kedves az ő hazájában.
Luk. 4,25
És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
Luk. 4,26
Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába [1 Kir. 17,9. 10. 16.] az özvegy asszonyhoz.
Luk. 4,27
És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából [2 Kir. 5,9. 10. 14.] való Naámán.
Luk. 4,28
És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
Luk. 4,29
És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
Luk. 4,30
Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
Luk. 4,31
És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
Luk. 4,32
És csodálkozának az ő tudományán, [Mát. 7,29.] mert beszéde hatalmas vala.
Luk. 4,33
És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől [Márk 1,23. 24.] megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
Luk. 4,34
Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
Luk. 4,35
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
Luk. 4,36
És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
Luk. 4,37
És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
Luk. 4,38
Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa [Mát. 8,14. 15.] pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
Luk. 4,39
És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.
Luk. 4,40
A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
Luk. 4,41
Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, [Márk 1,24. 25.] az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, [Mát. 26,63. 64.] hogy ő a Krisztus.
Luk. 4,42
A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; [Márk 1,35-38.] de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.
Luk. 4,43
Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; [Ésa. 61,1.] mert azért küldettem.
Luk. 4,44
És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.
