Luk. 23.
Luk. 23.
A Héródestől megcsúfolt, Pilátustól halálra kiadott Jézus sirattatik; megfeszíttetik; szidalmaztatik; meghal és eltemettetik.
Luk. 23,1
És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt [Mát. 27,2. 11-14. Márk 15,1-5. Ján. 18,28-32.] Pilátushoz.
Luk. 23,2
És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy [Mát. 22,17-21.] ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, [Csel. 17,6. 7.] mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
Luk. 23,3
Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! [Ján. 18,33-37.]
Luk. 23,4
Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
Luk. 23,5
De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
Luk. 23,6
Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
Luk. 23,7
És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
Luk. 23,8
Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő [Mát. 14,1.] felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
Luk. 23,9
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
Luk. 23,10
Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
Luk. 23,11
Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
Luk. 23,12
És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
Luk. 23,13
Pilátus pedig [Mát. 27,15-30. Márk 15,6-19. Ján. 18,39. 19,16.] a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
Luk. 23,14
Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem [Ján. 18,38.] találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
Luk. 23,15
De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá [vers 7. 8.] igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
Luk. 23,16
Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
Luk. 23,17
Kell vala pedig [Mát. 27,15.] elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
Luk. 23,18
De felkiálta az egész sokaság, mondván: [Csel. 3,14. 15.] Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
Luk. 23,19
Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
Luk. 23,20
Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
Luk. 23,21
De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
Luk. 23,22
Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
Luk. 23,23
Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
Luk. 23,24
És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
Luk. 23,25
És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért [Mát. 27,26. Márk 15,15.] és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
Luk. 23,26
Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli [Mát. 27,32. Márk 15,21.] Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
Luk. 23,27
Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
Luk. 23,28
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
Luk. 23,29
Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok [rész 19,43. 44. 21,23. 24.] a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
Luk. 23,30
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: [Ésa. 2,19. Jel. 6,19.] Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
Luk. 23,31
Mert ha a zöldelő [vers 14. 15.] fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
Luk. 23,32
Vivének pedig két [Ésa. 53,12. Ján. 19,18.] másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
Luk. 23,33
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [Mát. 27,32-43. Márk 15,22-32. Ján. 19,17-27.] helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz [Ésa. 53,12.] felől, a másikat balkéz felől.
Luk. 23,34
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg [Mát. 5,44.] nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének [Zsolt. 22,19.] reájok sorsot.
Luk. 23,35
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
Luk. 23,36
Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván [Zsolt. 69,22.] és eczettel kínálván őt.
Luk. 23,37
És ezt mondván néki: Ha [Mát. 27,39-44.] te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
Luk. 23,38
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak [Mát. 27,37. Márk 15,26. Ján. 19,19.] ama Királya.
Luk. 23,39
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
Luk. 23,40
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
Luk. 23,41
És mi ugyan méltán; mert [vers 33.] a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem [vers 14. 15.] cselekedett.
Luk. 23,42
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
Luk. 23,43
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
Luk. 23,44
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség [Mát. 27,45-54. Márk 15,33-39. Ján. 19,28-30.] lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
Luk. 23,45
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja [2 Krón. 3,14. Mát. 27,51-53.] középen ketté hasada.
Luk. 23,46
És kiáltván [Mát. 27,50. Márk 15,37. Ján. 19,30. Zsolt 31,6.] Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
Luk. 23,47
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: [Mát. 27,54.] Bizony ez ember igaz vala.
Luk. 23,48
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét [Ján. 8,38.] verve megtére.
Luk. 23,49
Az ő ismerősei pedig mind, [Mát. 27,55. 56. Márk 15,40. 41. Ján. 19,25.] és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
Luk. 23,50
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz [Mát. 27,57-61. Márk 15,42-47. Ján. 19,38-42.] férfiú,
Luk. 23,51
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek [Malak. 3,1.] országát;
Luk. 23,52
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
Luk. 23,53
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
Luk. 23,54
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
Luk. 23,55
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
Luk. 23,56
Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.
Luk. 23,57
És szombaton nyugovának a parancsolat [2 Móz. 35,2.] szerint.
