Luk. 22.
Luk. 22.
Júdás Krisztust elárulja; Krisztus a szent vacsorát szerzi; buzgóságosan imádkozik; vérrel verítékezik; Pétertől megtagadtatik; csúfoltatik, veretik; megvallja, hogy ő Isten fia.
Luk. 22,1
Elközelgetett pedig a kovásztalan [2 Móz. 12,2-20. Mát. 26,1. 2. Márk 14,1. 2. Ján. 11,55-57.] kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
Luk. 22,2
És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; [Mát. 26,3-5. Ján. 11,47-50.] mert féltek a néptől.
Luk. 22,3
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek [Ján. 11,27.] neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
Luk. 22,4
És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és [Mát. 26,14. 15. Márk 14,10.] a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
Luk. 22,5
És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
Luk. 22,6
Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
Luk. 22,7
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle [2 Móz. 12,6.] öletni a husvéti báránynak;
Luk. 22,8
És elküldé [Mát. 26,17-20. Márk 14,12-17.] Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Luk. 22,9
Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
Luk. 22,10
És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
Luk. 22,11
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
Luk. 22,12
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
Luk. 22,13
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
Luk. 22,14
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, [Mát. 26,20-30. Márk 14,17-26. Ján. 13,21-26.] és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
Luk. 22,15
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
Luk. 22,16
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
Luk. 22,17
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
Luk. 22,18
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének [Márk 14,25.] gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
Luk. 22,19
És minekutána [1 Kor. 11,24. 25.] a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Luk. 22,20
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Luk. 22,21
De ímé annak [Mát. 26,21-23.] a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
Luk. 22,22
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, [Mát. 26,24. Márk 14,21.] mint [Zsolt. 41,10. Dán. 9,26.] elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
Luk. 22,23
És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Luk. 22,24
Támada pedig köztük versengés is, [rész 9,46.] hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Luk. 22,25
Ő pedig monda nékik: A pogányokon [Mát. 20,25-27. Márk 10,42-44.] uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Luk. 22,26
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
Luk. 22,27
Mert melyik [Mát. 20,28.] nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Luk. 22,28
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én [2 Tim. 2,12.] kísérteteimben;
Luk. 22,29
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
Luk. 22,30
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, [Mát. 19,28. 29.] és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
Luk. 22,31
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, [Mát. 26,69-73.] mint a búzát;
Luk. 22,32
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
Luk. 22,33
Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
Luk. 22,34
És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz [Mát. 26,34. Márk 14,30. Ján. 13,38.] engem.
Luk. 22,35
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket [rész 9,3. 10,4. Mát. 10,5. 9. 10.] erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
Luk. 22,36
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
Luk. 22,37
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: [Ésa. 53,12. Márk 15,28.] És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Luk. 22,38
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Luk. 22,39
És kimenvén, méne az ő szokása szerint az [Mát. 26,36-46. Márk 14,32-42. Ján. 18,1. 2.] Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Luk. 22,40
És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Luk. 22,41
És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Luk. 22,42
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
Luk. 22,43
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Luk. 22,44
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, [Zsid. 5,7.] mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
Luk. 22,45
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Luk. 22,46
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel [Mát. 26,45. 46.] és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Luk. 22,47
És mikor még beszéle, ímé [Mát. 26,47-56. Márk 14,43-50. Ján. 18,3-12.] sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
Luk. 22,48
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
Luk. 22,49
Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
Luk. 22,50
És közülök valaki megvágá [Ján. 18,10. 11.] a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Luk. 22,51
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Luk. 22,52
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy [Mát. 26,55.] jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Luk. 22,53
Mikor minden nap veletek voltam a [rész 19,45. 47.] templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez [rész 18,31-33.] a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Luk. 22,54
Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap [Mát. 26,57. 58.] házába. Péter pedig követi vala távol.
Luk. 22,55
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle [Mát. 26,69-74. Márk 14,66-72. Ján. 18,17. 25-27.] ő velök.
Luk. 22,56
És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
Luk. 22,57
Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
Luk. 22,58
És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Luk. 22,59
És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
Luk. 22,60
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt [Mát. 26,75.] a kakas.
Luk. 22,61
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas [vers 34. Ján. 13,38.] szól, háromszor megtagadsz engem.
Luk. 22,62
És kimenvén Péter, keservesen síra.
Luk. 22,63
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, [Mát. 26,57-75. Márk 14,53-72. Ján. 18,13-27.] csúfolják vala, vervén [Ésa. 50,6.] őt.
Luk. 22,64
És szemeit betakarván, arczul csapdosák [Márk 14,65.] őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
Luk. 22,65
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
Luk. 22,66
És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő [Mát. 27,1. 2.] gyülekezetükbe,
Luk. 22,67
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
Luk. 22,68
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
Luk. 22,69
Mostantól fogva ül [Mát. 26,64. 65.] az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
Luk. 22,70
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Luk. 22,71
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van [vers 67.] még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
