Luk. 24.
Luk. 24.
Mint támadott fel a Krisztus; és feltámadása hányképen jelentetett meg; és mint vitetett fel a mennybe.
Luk. 24,1
A hétnek első napján [Mát. 28,1-10. Márk 16,1-10. Ján. 20,1-18.] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
Luk. 24,2
És a követ a sírról elhengerítve találák.
Luk. 24,3
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
Luk. 24,4
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
Luk. 24,5
És mikor ők megrémülvén a [Márk 16,5. 6.] földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
Luk. 24,6
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt [Mát. 17,22. 23.] néktek, még mikor Galileában volt,
Luk. 24,7
Mondván: Szükség [rész 9,22. 17,25. Mát. 16,21. 17,22. 20,18. Márk 8,31. 9,31. 10,33.] az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
Luk. 24,8
Megemlékezének azért az ő szavairól.
Luk. 24,9
És visszatérvén a [Mát. 28,8-10.] sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
Luk. 24,10
Valának pedig [rész 8,2. 3.] Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
Luk. 24,11
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
Luk. 24,12
Péter azonban felkelvén [Ján. 20,3-8.] elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
Luk. 24,13
És ímé azok közül ketten [Márk 16,12.] mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Luk. 24,14
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
Luk. 24,15
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
Luk. 24,16
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
Luk. 24,17
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Luk. 24,18
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
Luk. 24,19
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
Luk. 24,20
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
Luk. 24,21
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Luk. 24,22
Hanem valami közülünk való asszonyok [vers 10. Mát. 28,8.] is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Luk. 24,23
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
Luk. 24,24
És azok közül némelyek, kik velünk valának, [vers 12.] elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Luk. 24,25
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Luk. 24,26
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a [Zsolt 110,7.] Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Luk. 24,27
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle [Dán. 9,26. Csel. 4,28.] megirattak.
Luk. 24,28
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
Luk. 24,29
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
Luk. 24,30
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
Luk. 24,31
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Luk. 24,32
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá [vers 27.] nékünk az írásokat?
Luk. 24,33
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Luk. 24,34
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, [1 Kor. 15,5.] és megjelent Simonnak!
Luk. 24,35
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
Luk. 24,36
És mikor ezeket beszélék, megálla maga [Márk 16,14. Ján. 20,19. 1 Kor. 15,5.] Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Luk. 24,37
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
Luk. 24,38
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, [Márk 4,40.] és miért támadnak szívetekben okoskodások?
Luk. 24,39
Lássátok meg az [Ján. 20,20. 27.] én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
Luk. 24,40
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Luk. 24,41
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Luk. 24,42
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Luk. 24,43
Melyeket elvőn, és előttök [Csel. 10,40. 41.] evék.
Luk. 24,44
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy [Mát. 16,21.] szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Luk. 24,45
Akkor [Csel. 16,14.] megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Luk. 24,46
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a [Dán. 9,26.] halálból harmadnapon:
Luk. 24,47
És prédikáltatni az [Csel. 2,38. 4,12.] ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
Luk. 24,48
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Luk. 24,49
És ímé én [Ján. 15,26.] elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem [Csel. 1,4. 2,1-4.] felruháztattok mennyei erővel.
Luk. 24,50
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
Luk. 24,51
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték [Márk 16,19. Csel 1,9.] a mennybe.
Luk. 24,52
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
Luk. 24,53
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és [Csel. 1,14.] áldván az Istent. Ámen.
