Luk. 20.
Luk. 20.
A János keresztsége eredetéről; gyilkos szőlőmívesekről; adóról; feltámadásról; Dávid fiáról; és az írástudókról.
Luk. 20,1
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és [Mát. 21,23-27. Márk 11,27-33.] és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
Luk. 20,2
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda [Csel. 4,7-10.] hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
Luk. 20,3
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
Luk. 20,4
A János [Márk 11,30-33.] keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
Luk. 20,5
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
Luk. 20,6
Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta [Mát. 14,5.] volt.
Luk. 20,7
Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
Luk. 20,8
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Luk. 20,9
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember [Ésa. 5,1-7. Mát. 21,33-46. Márk 12,1-12.] plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
Luk. 20,10
És annak idején elküldé [Márk 12,2.] szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
Luk. 20,11
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén [Mát. 24,31-37.] és meggyalázván, üresen bocsáták el.
Luk. 20,12
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
Luk. 20,13
Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: [Ján. 3,16.] talán azt, ha látják, megbecsülik.
Luk. 20,14
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az [Zsid. 1,2.] örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
Luk. 20,15
És kivetvén őt a szőlőből, [rész 23,33. Zsid. 13,12.] megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
Luk. 20,16
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és [rész 21,6. 22-24. Mát. 23,37. 38.] a szőlőt [Mát. 21,42.] másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
Luk. 20,17
Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők [Zsolt. 118,22.] megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
Luk. 20,18
Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; [Ésa. 8,14. 15.] a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Luk. 20,19
És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
Luk. 20,20
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, [Mát. 22,15-22. Márk 12,13-17.] a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
Luk. 20,21
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
Luk. 20,22
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Luk. 20,23
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
Luk. 20,24
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Luk. 20,25
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a [Róm. 13,7.] császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Luk. 20,26
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
Luk. 20,27
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok [Mát. 22,23-32. Márk 12,18-27.] közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Luk. 20,28
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az [5 Móz. 25,5. 6.] ő testvérének.
Luk. 20,29
Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Luk. 20,30
A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
Luk. 20,31
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
Luk. 20,32
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Luk. 20,33
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
Luk. 20,34
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
Luk. 20,35
De a kik méltókká tétetnek, hogy ama [Fil. 3,11. 2 Thess. 1,5.] világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
Luk. 20,36
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
Luk. 20,37
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének [2 Móz. 3,6.] és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
Luk. 20,38
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
Luk. 20,39
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Luk. 20,40
És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
Luk. 20,41
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus [Mát. 22,42-45. Márk 12,35-37.] Dávidnak fia?
Luk. 20,42
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, [Zsolt 110,1.] ülj az én jobbkezem felől,
Luk. 20,43
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Luk. 20,44
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
Luk. 20,45
És az egész nép hallására [Mát. 23,5-7. Márk 12,38-39.] monda az ő tanítványainak:
Luk. 20,46
Oltalmazzátok meg magatokat [Mát. 23,5-7. 14.] az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
Luk. 20,47
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan [Mát. 23,14. Márk 12,40.] imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
