Luk. 19.
Luk. 19.
Zákeus hívatik; szolgáknak kereskedésre girák adatnak; Jézus bemegy Jeruzsálembe; sírván, megmondja a város veszedelmét; a vásárlókat kiűzi a templomból.
Luk. 19,1
És bemenvén, [Józs. 6,2. 20. 26. 1 Kir. 16,34.] általméne Jerikhón.
Luk. 19,2
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
Luk. 19,3
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
Luk. 19,4
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
Luk. 19,5
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, [Ján. 10,3.] hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
Luk. 19,6
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
Luk. 19,7
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
Luk. 19,8
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Luk. 19,9
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Luk. 19,10
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és [Mát. 18,11.] megtartsa, a mi elveszett.
Luk. 19,11
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
Luk. 19,12
Monda azért: Egy nemes ember elméne [Mát. 25,12. Márk 13,34.] messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
Luk. 19,13
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
Luk. 19,14
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
Luk. 19,15
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Luk. 19,16
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
Luk. 19,17
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál [1 Kor. 4,2.] hív, legyen birodalmad tíz városon.
Luk. 19,18
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
Luk. 19,19
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
Luk. 19,20
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
Luk. 19,21
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
Luk. 19,22
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek [2 Sám. 1,16.] meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
Luk. 19,23
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
Luk. 19,24
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
Luk. 19,25
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
Luk. 19,26
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig [rész 8,18. Mát. 13,12. 25,29. Márk 4,25.] nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
Luk. 19,27
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Luk. 19,28
És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén [Márk 10,32.] Jeruzsálembe.
Luk. 19,29
És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
Luk. 19,30
Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe [Mát. 27,1. 2. Márk 11,1. 2. Ján. 12,1.] bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
Luk. 19,31
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
Luk. 19,32
És elmenvén a küldöttek, úgy találák, [rész 22,13.] a mint nékik mondotta.
Luk. 19,33
És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
Luk. 19,34
Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
Luk. 19,35
Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, [2 Kir. 9,13. Ján. 12,12-14.] Jézust reá helyhezteték.
Luk. 19,36
És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
Luk. 19,37
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
Luk. 19,38
Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak [Zsolt. 118,26.] nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
Luk. 19,39
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
Luk. 19,40
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak [Józs. 24,27.] kiáltani.
Luk. 19,41
És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
Luk. 19,42
Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
Luk. 19,43
Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
Luk. 19,44
És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ [rész 21,6. 1 Kir. 9,7. 8. Mik. 3,12. Mát. 24,2. Márk 13,2.] kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te [Mát. 23,37. Ján. 1,11.] meglátogatásodnak idejét.
Luk. 19,45
És bemenvén a templomba, kezdé [Mát. 21,12. Márk 11,11.] kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
Luk. 19,46
Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak [Ésa. 56,7. Jer. 7,11.] háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Luk. 19,47
És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala [Márk 11,18. Ján. 7,19.] őt elveszteni:
Luk. 19,48
És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
