Luk. 14.
Luk. 14.
Egy vízkóros meggyógyíttatik szombatnapon; intetnek a leülő vendégek alázatosságra. Kit kell vendéggé hívnunk. Példa a nagy vacsoráról; hadról; toronyról, melyben intetünk a Krisztusnak követésére.
Luk. 14,1
És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
Luk. 14,2
És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
Luk. 14,3
És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é [Mát. 12,10.] szombatnapon gyógyítani?
Luk. 14,4
Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
Luk. 14,5
És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, [Mát. 12,11.] a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
Luk. 14,6
És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
Luk. 14,7
És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
Luk. 14,8
Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a [Péld. 25,6. 7.] fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
Luk. 14,9
És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
Luk. 14,10
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
Luk. 14,11
Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, [rész 18,14. Jób 22,29. Máté 23,12.] megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Luk. 14,12
Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők [rész 6,33.] is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
Luk. 14,13
Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, [Máté 25,34-36. 40.] csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
Luk. 14,14
És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
Luk. 14,15
Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
Luk. 14,16
Ő pedig monda annak: Egy ember készíte [Mát. 22,2-10. Jel.19,7-9. Péld. 9,2-5.] nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
Luk. 14,17
És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja [Mát. 15,24. 10,5. 6. Csel. 13,46.] a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
Luk. 14,18
És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
Luk. 14,19
És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
Luk. 14,20
A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
Luk. 14,21
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
Luk. 14,22
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
Luk. 14,23
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
Luk. 14,24
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos [4 Móz. 13,3. 26. 32. 34. 14,1. 4. 21. 23.] férfiak [vers 17.] közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Luk. 14,25
Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
Luk. 14,26
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és [Mát. 10,37. 38.] anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Luk. 14,27
És valaki nem hordozza [rész 9,23. Mát. 10,38. Márk 8,34.] az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
Luk. 14,28
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
Luk. 14,29
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
Luk. 14,30
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
Luk. 14,31
Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
Luk. 14,32
Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
Luk. 14,33
Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
Luk. 14,34
Jó a só: de ha a [Mát. 5,13. Márk 9,50.] só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Luk. 14,35
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek [Mát. 11,15.] van füle a hallásra, hallja.
