Luk. 13.
Luk. 13.
Pilátus kegyetlensége a Galileusok ellen. Krisztus int megtérésre. Gyümölcstelen fügefa. Egy meggörbedt asszony meggyógyíttatik. Jól tenni szombatnapon. Mustármag; kovász; szoros kapu; Jeruzsálem jövendő romlása.
Luk. 13,1
Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
Luk. 13,2
És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
Luk. 13,3
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
Luk. 13,4
Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
Luk. 13,5
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg [rész 19,42-44. Mát. 3,8-10.] nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
Luk. 13,6
És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
Luk. 13,7
És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
Luk. 13,8
Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
Luk. 13,9
És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Luk. 13,10
Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.
Luk. 13,11
És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
Luk. 13,12
És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!
Luk. 13,13
És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.
Luk. 13,14
Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
Luk. 13,15
Felele azért néki az Úr, és [Mát. 12,11.] monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
Luk. 13,16
Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?
Luk. 13,17
És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges [vers 12. 13.] dolgokon, a melyek ő általa lettek.
Luk. 13,18
Monda pedig Jézus: Mihez [Márk 4,30.] hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
Luk. 13,19
Hasonló [Mát. 13,31. 32. Márk 4,31.] a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
Luk. 13,20
És ismét monda: Mihez [vers 18.] hasonlítsam az Isten országát?
Luk. 13,21
Hasonló [Mát. 13,33.] a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
Luk. 13,22
És városokon és falvakon [Mát. 9,35. Márk 6,6.] megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
Luk. 13,23
Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:
Luk. 13,24
Igyekezzetek bemenni a [Mát. 7,13. 14.] szoros kapun: mert sokan, [Mát. 5,22-48. 10,37-39.] mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
Luk. 13,25
Mikor már a gazda felkél [Mát. 25,10-12.] és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem [Mát. 7,21. 25,42. 43.] tudom honnét valók vagytok ti;
Luk. 13,26
Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, [Mát. 7,22. 23.] és a mi utczáinkon tanítottál;
Luk. 13,27
De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
Luk. 13,28
Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat [Mát. 8,11. 12. Ésa. 65,13.] pedig kirekesztve.
Luk. 13,29
És jőnek napkeletről és napnyugatról, [Róm. 15,14. 18. 19. 24.] és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.
Luk. 13,30
És ímé vannak utolsók, a [Mát. 19,30.] kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.
Luk. 13,31
Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
Luk. 13,32
És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon [rész 18,31-33.] elvégeztetem.
Luk. 13,33
Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Luk. 13,34
Jeruzsálem! [rész 19,42-44. Mát. 23,37. 38.] Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és [Ján. 11,47-53. rész 19,47.] ti nem akarátok!
Luk. 13,35
Ímé pusztán hagyatik néktek a ti [Mik. 3,12. rész 19,43. 44.] házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: [rész 19,38. Mát. 23,38. 39.] Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
