Luk. 12.
Luk. 12.
A farizeusok kovásza. Kitől kell félni. A bő majorságú gazdag példája. E földi szorgalmatosságot el kell hagyni; Isten országát keresni. Krisztus eljövetelére vigyázni. Háborúság az evangyéliom miatt.
Luk. 12,1
Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok [Mát. 16,6. 12. Márk 8,15.] kovászától, mely a [Mát. 23,5.] képmutatás;
Luk. 12,2
Mert nincs oly rejtett dolog, [rész 8,17. Préd. 12,16. Mát. 10,26. Márk 4,22.] mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.
Luk. 12,3
Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.
Luk. 12,4
Mondom pedig néktek én [Ján. 15,12.] barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután [Mát. 10,28.] többet nem árthatnak.
Luk. 12,5
De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.
Luk. 12,6
Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél [Mát. 10,29. 30.] elfelejtve.
Luk. 12,7
De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.
Luk. 12,8
Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az [Mát. 10,32. 33.] emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;
Luk. 12,9
A ki pedig megtagad engem az emberek [rész 9,26. Márk 8,38.] előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
Luk. 12,10
És ha valaki valamit mond az embernek [Mát. 12,31. 32. Márk 3,29.] Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.
Luk. 12,11
Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, [Mát. 10,18-20. Csel. 4,7. 8.] mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;
Luk. 12,12
Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.
Luk. 12,13
Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.
Luk. 12,14
Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?
Luk. 12,15
Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem [1 Tim. 6,6-11.] a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
Luk. 12,16
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
Luk. 12,17
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
Luk. 12,18
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
Luk. 12,19
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; [Zsolt. 49,7. 12. 13.] tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
Luk. 12,20
Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi [Zsolt. 39,7.] lesznek?
Luk. 12,21
Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az [1 Tim. 6,18. 19. Jel. 3,17. 18.] Istenben gazdag.
Luk. 12,22
Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a [Zsolt. 55,23. Mát. 6,25-33.] a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.
Luk. 12,23
Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.
Luk. 12,24
Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten [Jób. 39,3. Zsolt. 147,9.] eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
Luk. 12,25
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét [Mát. 6,27.] egy arasszal?
Luk. 12,26
Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?
Luk. 12,27
Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
Luk. 12,28
Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
Luk. 12,29
Ti se kérdezzétek, mit [Mát. 6,31-34. Jak. 1,5-7.] egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.
Luk. 12,30
Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
Luk. 12,31
Csak keressétek az Isten országát, [Mát. 6,33.] és ezek [1 Tim. 4,8.] mind megadatnak néktek.
Luk. 12,32
Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja [rész 22,28-30. Jel. 3,21.] az országot.
Luk. 12,33
Adjátok el [Mát. 6,20. 19,21.] a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan [Csel. 2,45.] kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.
Luk. 12,34
Mert a hol van [Mát. 6,21.] a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Luk. 12,35
Legyenek a ti derekaitok [Eféz. 6,14.] felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;
Luk. 12,36
Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat [Mát. 24,44. 46. 47.] várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki.
Luk. 12,37
Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén [Ján. 13,4.] magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál [Mát. 24,46. 47.] nékik.
Luk. 12,38
És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!
Luk. 12,39
Ezt pedig jegyezzétek meg, [Mát. 24,43.] hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön.
Luk. 12,40
Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem [Mát. 24,44. 25,13. Márk 13,33. 1 Thess. 5,2.] gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.
Luk. 12,41
Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?
Luk. 12,42
Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, [Mát. 24,45-47.] kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
Luk. 12,43
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!
Luk. 12,44
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.
Luk. 12,45
Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:
Luk. 12,46
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára [Mát. 24,51. 25,41. 46.] juttatja.
Luk. 12,47
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata [Jak. 4,17.] szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
Luk. 12,48
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat [Róm. 2,12.] cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Luk. 12,49
Azért jöttem, hogy [Mát. 10,34-39.] e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
Luk. 12,50
De keresztséggel kell [Mát. 20,22. Márk 10,38.] nékem megkereszteltetnem; és [rész 22,43. 44. Mát. 26,37. 38.] mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
Luk. 12,51
Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e [Mát. 10,34. 35.] földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.
Luk. 12,52
Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.
Luk. 12,53
Meghasonlik az [Mik. 7,6. Mát. 10,21.] atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
Luk. 12,54
Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; [Mát. 16,2. 3.] és úgy lesz.
Luk. 12,55
És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.
Luk. 12,56
Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig [Dán. 9,25. Malak. 3,1.] mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?
Luk. 12,57
És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?
Luk. 12,58
Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni [Mát. 5,25. 26.] tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.
Luk. 12,59
Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.
