Ján. 6.
Ján. 6.
Jézus öt kenyérrel ötezer embert megvendégel; a tengeren jár. A mennyei kenyér és víz, és annak vétele. Péter vallástétele.
Ján. 6,1
Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
Ján. 6,2
És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
Ján. 6,3
Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
Ján. 6,4
Közel vala pedig husvét, [2 Móz. 12,18. 3 Móz. 23,5. 4 Móz. 28,16. 5 Móz. 16,1.] a zsidók ünnepe.
Ján. 6,5
Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, [Mát. 14,15. Márk 6,35. Luk. 9,12.] hogy ehessenek ezek?
Ján. 6,6
Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
Ján. 6,7
Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
Ján. 6,8
Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
Ján. 6,9
Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az [2 Kir. 4,43.] ennyinek?
Ján. 6,10
Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
Ján. 6,11
Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
Ján. 6,12
A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
Ján. 6,13
Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
Ján. 6,14
Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, [rész 4,19. 7,40. Luk. 7,16.] a ki eljövendő vala a világra.
Ján. 6,15
Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
Ján. 6,16
Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
Ján. 6,17
És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
Ján. 6,18
És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
Ján. 6,19
Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
Ján. 6,20
Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
Ján. 6,21
Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
Ján. 6,22
Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
Ján. 6,23
De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
Ján. 6,24
Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
Ján. 6,25
És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
Ján. 6,26
Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Ján. 6,27
Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, [vers 40. 54. rész 4,14.] a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, [rész 5,37. 8,18. Mát. 3,17. 17,5. Márk 1,11. 9,7. Luk. 3,22. 9,35. 2 Pét. 1,17.] az Isten.
Ján. 6,28
Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
Ján. 6,29
Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy [1 Ján. 3,23.] higyjetek abban, a kit ő küldött.
Ján. 6,30
Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz [ Mát. 12,38. 16,1. Márk 8,11. Luk. 11,29. 1 Kor. 1,22.] tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
Ján. 6,31
A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. [2 Móz. 16,4. 15.]
Ján. 6,32
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
Ján. 6,33
Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Ján. 6,34
Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
Ján. 6,35
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik [rész 4,14. 7,37.] soha.
Ján. 6,36
De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
Ján. 6,37
Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
Ján. 6,38
Mert azért szállottam le [rész 3,13.] a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak [rész 5,30. Mát. 26,39. Márk 14,36. Luk. 22,42.] akaratát, a ki elküldött engem.
Ján. 6,39
Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el [rész 10,28. 17,12. 18,9.] ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
Ján. 6,40
Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz [vers 47. rész 3,18. 36. 5,24.] ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
Ján. 6,41
Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
Ján. 6,42
És mondának: Nem ez-é [Mát. 13,55. Márk 6,3. Luk. 4,22.] Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
Ján. 6,43
Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
Ján. 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Ján. 6,45
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak [Ésa. 54,13. Jer. 31,33. 34.] lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
Ján. 6,46
Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az [rész 1,18. Mát. 11,27. Luk. 10,22.] látta az Atyát.
Ján. 6,47
Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, [vers 40.] örök élete van annak.
Ján. 6,48
Én vagyok az életnek kenyere.
Ján. 6,49
A ti atyáitok a mannát ették [vers 31.] a pusztában, és meghaltak.
Ján. 6,50
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
Ján. 6,51
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből [rész 3,13.] szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
Ján. 6,52
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
Ján. 6,53
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
Ján. 6,54
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete [rész 4,14.] van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
Ján. 6,55
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
Ján. 6,56
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és [rész 15,5.] én is abban.
Ján. 6,57
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
Ján. 6,58
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott [rész 3,13.] alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Ján. 6,59
Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
Ján. 6,60
Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
Ján. 6,61
Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
Ján. 6,62
Hát ha meglátjátok az embernek Fiát [Márk 16,19. Luk. 24,51. Csel. 1,9.] felszállani oda, a hol elébb vala?!
Ján. 6,63
A lélek az, a mi [2 Kor. 3,6.] megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Ján. 6,64
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta [rész 2,25.] Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, [rész 13,11.] a ki elárulja őt.
Ján. 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet [vers 44.] én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Ján. 6,66
Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Ján. 6,67
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
Ján. 6,68
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
Ján. 6,69
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, [Mát. 16,16. Márk 8,29. Luk. 9,20.] az élő Istennek Fia.
Ján. 6,70
Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
Ján. 6,71
Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
