Ján. 5.
Ján. 5.
Jézus a Bethesda tavánál meggyógyít egy régóta sínylődő beteget; szombati munkáját menti; és a zsidók hitetlenségét feddi.
Ján. 5,1
Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus [2 Móz. 23,17.] Jeruzsálembe.
Ján. 5,2
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
Ján. 5,3
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
Ján. 5,4
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
Ján. 5,5
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
Ján. 5,6
Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
Ján. 5,7
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
Ján. 5,8
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, [Mát. 9,6. Márk 2,11. Luk. 5,24.] és járj!
Ján. 5,9
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
Ján. 5,10
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, [2 Móz. 20,10. 5 Móz. 5,14. Nehem. 13,19. Jer. 17,21. Mát. 12,2. Márk 2,24. Luk. 6,2.] nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
Ján. 5,11
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
Ján. 5,12
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
Ján. 5,13
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
Ján. 5,14
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne [rész 8,11.] vétkezzél, hogy [Mát. 12,45. Luk. 11,26. 2 Pét. 2,20.] rosszabbul ne legyen dolgod!
Ján. 5,15
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
Ján. 5,16
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
Ján. 5,17
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
Ján. 5,18
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, [rész 8,38. 10,33. Fil. 2,6.] egyenlővé tévén magát az Istennel.
Ján. 5,19
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet [vers 30.] önmagától, hanem ha látja [rész 8,38.] cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
Ján. 5,20
Mert az Atya szereti [rész 3,35.] a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
Ján. 5,21
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, [rész 11,43. 44. 17,2.] megelevenít.
Ján. 5,22
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az [Mát. 25,31-46. Csel. 17,31.] ítéletet egészen a Fiúnak adta;
Ján. 5,23
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli [1 Ján. 2,23.] a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
Ján. 5,24
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz [rész 3,18. 36. 6,40. 47.] annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem [rész 8,51.] általment a halálból az életre.
Ján. 5,25
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
Ján. 5,26
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
Ján. 5,27
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
Ján. 5,28
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják [1 Thess. 4,16.] az ő szavát,
Ján. 5,29
És kijőnek; [Dán. 12,2. Mát. 25,46.] a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
Ján. 5,30
Én semmit sem [vers 19.] cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak [rész 6,38.] akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
Ján. 5,31
Ha én teszek [rész 8,14.] bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
Ján. 5,32
Más az, a ki bizonyságot [Ésa. 42,1. Mát. 3,17. 17,5. Luk. 3,22. 9,35.] tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
Ján. 5,33
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot [rész 1,19.] tett az igazságról.
Ján. 5,34
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
Ján. 5,35
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
Ján. 5,36
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek [rész 10,25. 38.] bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
Ján. 5,37
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett [Mát. 3,17. Luk. 3,22.] rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát [2 Móz. 33,20. 1 Tim. 6,16. 1 Ján. 4,12.] nem láttátok.
Ján. 5,38
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Ján. 5,39
Tudakozzátok [Csel. 17,11.] az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot [Luk. 24,27.] tesznek rólam;
Ján. 5,40
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek [rész 6,47.] legyen!
Ján. 5,41
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
Ján. 5,42
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Ján. 5,43
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
Ján. 5,44
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy [rész 12,43. Róm. 2,29.] Istentől van, nem keresitek?
Ján. 5,45
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
Ján. 5,46
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt [1 Móz. 3,15. 12,3. 22,18. 49,10. 5 Móz. 18,15. 18.] ő.
Ján. 5,47
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
