Ján. 7.
Ján. 7.
Jézus titokban megy fel az ünnepre; sokféle ítélet ő felőle; tanít a templomban; a főpapok szolgái nem merik megfogni. A farizeusok haragja ezek ellen és Nikodémus ellen.
Ján. 7,1
És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék.
Ján. 7,2
Közel vala pedig a zsidók [3 Móz. 23,24.] ünnepe, a sátoros ünnep.
Ján. 7,3
Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.
Ján. 7,4
Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.
Ján. 7,5
Mert az ő atyjafiai [Márk 3,21.] sem hivének benne.
Ján. 7,6
Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.
Ján. 7,7
Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert [rész 15,18.] én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő [rész 3,19.] cselekedetei gonoszak.
Ján. 7,8
Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még [rész 8,20.] nem tölt be.
Ján. 7,9
Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.
Ján. 7,10
A mint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
Ján. 7,11
A zsidók azért keresik vala [rész 11,56.] őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?
Ján. 7,12
És a sokaságban nagy [rész 9,16. 10,19.] zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője.
Ján. 7,13
Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ő felőle a zsidóktól [rész 9,22. 12,42. 19,38.] való félelem miatt.
Ján. 7,14
Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.
Ján. 7,15
És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!
Ján. 7,16
Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a [rész 8,28. 42. 12,49. 14,10. 24.] ki küldött engem.
Ján. 7,17
Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
Ján. 7,18
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
Ján. 7,19
Nem Mózes adta-é [2 Móz. 20,1. 13.] néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
Ján. 7,20
Felele a sokaság és monda: Ördög van [rész 8,48. 10,20.] benned. Ki akar téged megölni?
Ján. 7,21
Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot [rész 5,8.] cselekvém, és mindnyájan csodáljátok.
Ján. 7,22
Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az [1 Móz. 17,10. 3 Móz. 12,3.] atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert.
Ján. 7,23
Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?
Ján. 7,24
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz [5 Móz. 1,17.] ítélettel ítéljetek!
Ján. 7,25
Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?
Ján. 7,26
És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?
Ján. 7,27
De jól tudjuk, honnan való [Mát. 13,55. Márk 6,3. Luk. 4,22.] ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.
Ján. 7,28
Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól [rész 8,42.] nem jöttem, de igaz [rész 8,26. Róm. 3,4.] az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.
Ján. 7,29
Én azonban ismerem őt, [rész 10,15. Mát. 11,27.] mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.
Ján. 7,30
Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el [vers 6.] az ő órája.
Ján. 7,31
A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több csodát azoknál, a melyeket ez tett?
Ján. 7,32
Meghallák a farizeusok, a mint a sokaság ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok, hogy fogják meg őt.
Ján. 7,33
Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek [rész 13,33.] vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.
Ján. 7,34
Kerestek [rész 8,21. 13,33.] majd engem, és nem találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.
Ján. 7,35
Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?
Ján. 7,36
Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?
Ján. 7,37
Az ünnep utolsó nagy [3 Móz. 23,36.] napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki [Ésa. 55,1.] szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
Ján. 7,38
A ki hisz én bennem, a mint az [Ésa. 58,11.] írás mondotta, élő [rész 4,12.] víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
Ján. 7,39
Ezt pedig mondja vala a [rész 16,7. Jóel 2,28. Csel. 2,17.] Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.
Ján. 7,40
Sokan azért a sokaság közül, a mint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonynyal [rész 6,14. Luk. 7,16.] ez ama Próféta.
Ján. 7,41
Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából [rész 1,47.] jön el a Krisztus?
Ján. 7,42
Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből, ama [Mik. 5,2. Mát. 2,5.] városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?
Ján. 7,43
Hasonlás [rész 9,16. 10,19.] lőn azért ő miatta a sokaságban.
Ján. 7,44
Némelyek pedig közűlök akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.
Ján. 7,45
Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?
Ján. 7,46
Felelének a szolgák: Soha ember úgy [Mát. 7,28.] nem szólott, mint ez az ember!
Ján. 7,47
Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve?
Ján. 7,48
Vajjon a főemberek vagy a farizeusok [rész 12,42.] közül hitt-é benne valaki?
Ján. 7,49
De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!
Ján. 7,50
Monda nékik Nikodémus, [rész 3,1. 19,39.] a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül:
Ján. 7,51
Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki [5 Móz. 1,17. 17,4.] nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?
Ján. 7,52
Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.
Ján. 7,53
És mindnyájan haza menének.
