TU FU (712–770) kínai költő
TU FU (712–770) kínai költő
Csinján vele! Övé a hatalom és erő.
Megéget, ha hozzáérsz! A fő miniszter ő!
Megéget, ha hozzáérsz! A fő miniszter ő!
Dal a szépségekről – Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji versei. Európa, Bp., 1976. 172. Illyés Gyula;
– Óh, csak a könny örök:
ha múlik minden, élhet-e soká
a vándor a vándor dolgok között?
ha múlik minden, élhet-e soká
a vándor a vándor dolgok között?
A Jühua palota – Uo. 181. Szabó Lőrinc;
Szegény vagyok, nincs kocsim, de vannak hű lábaim…
Közel lakunk… Dal, melyet Pi Joónak küldök – Uo. 191. Weöres Sándor;
Gúzsbaköt, lever az únt hivatal,
s a paraszt előtt szégyelem magam.
s a paraszt előtt szégyelem magam.
Magamban iszogatva verselek – Uo. 193. Kormos István;
Látom: minden elmuló, csak az öröm-perc való,
hír, dicsőség is csaló, hová is iparkodom?
hír, dicsőség is csaló, hová is iparkodom?
A kanyargó folyónál, 1. sz. – Uo. Weöres Sándor;
Ifiu hév és kikelet elenyész. mint lehelet.
de jó annak, ki szeret egész élete során.
de jó annak, ki szeret egész élete során.
I. m. 2. sz. – Uo. 194.;
Feleségül katonához a lányt –?
Dobd inkább útszélre, a semmibe!
Dobd inkább útszélre, a semmibe!
Fiatal feleség panasza – Uo. 200. Szabó Lőrinc;
Az emberek gorombák, gonoszok.
Küszködő vagyok, nem kapaszkodó.
Küszködő vagyok, nem kapaszkodó.
Üres erszény – Uo. 202. Illyés Gyula;
…míg meg nem ölnek, van addig remény!
Öregedő férfi hadba indul – Uo. 203. Csongor Barnabás;
Az élet sorja mindig búcsuzás,
gyermeknek, öregnek miért volna más?
Hajdanvolt erőm, ha rád gondolok,
elrévedezve sóhajtok nagyot.
gyermeknek, öregnek miért volna más?
Hajdanvolt erőm, ha rád gondolok,
elrévedezve sóhajtok nagyot.
Uo. 204.;
… a hadseregben fegyelem is van,
egyformán-osztott élelem is van;
mit óbégattok szív-szakadásig?
a fővezér lesz apátok mostan.
egyformán-osztott élelem is van;
mit óbégattok szív-szakadásig?
a fővezér lesz apátok mostan.
A hszinani sorozótiszt – Uo. 208. Weöres Sándor;
Ó bár nőhetne szárnyam mint a sebes madárnak,
hogy hószin fellegekkel hazámba szállva-szálljak!
hogy hószin fellegekkel hazámba szállva-szálljak!
Dal az árpáról – Uo. 228. Nemes Nagy Ágnes;
Mulandó dísz mind hamis – eldobnának engem is…
Dal a selyemszálról – Uo. 245. Weöres Sándor;
Természet – ember: soha nem alhat.
Egyedül – Uo. Kormos István;
Véneket faggatok ki: milyen volt az az élet?
De félek, egyre félek: mai kínról beszélnek.
De félek, egyre félek: mai kínról beszélnek.
Emlékezem a múltra – Uo. 246. Nemes Nagy Ágnes;
Harácsol és nyúz a sok hivatal,
embereiben nincs könyörület.
Mennyi gazság! Pedig az kéne, hogy
a bölcs becsülje az erényeket.
embereiben nincs könyörület.
Mennyi gazság! Pedig az kéne, hogy
a bölcs becsülje az erényeket.
Elkísértem Vej Fenget, mikor kormánybiztosnak Lang Csou-ba ment – Szabó Lőrinc. Örök barátaink. I–II. Szépirodalmi, Bp., 1958. II. köt. 12. Szabó Lőrinc;
Menj, létesíts jó közigazgatást:
gyógyítod vele fájó szivemet!
gyógyítod vele fájó szivemet!
Uo. 13.
