II. Mátyás.
II. Mátyás.
Homonnai halálával mélyreható változás állott be a vármegyében is. Először a hajdúság lázadt fel; és alig csendesítették le ezt, máris újabb felekezeti surlódások támadtak. II. Mátyás 1610-ben Homonnai Drugeth Györgyöt nevezte ki főispánná, a ki, miután Pázmány Péter a kath. hitre térítette, ennek egyik legbuzgóbb védője lett. (Adalékok 1901. 41.) Zemplén vármegye azonban éppen ezért nem akarta Drugeth György kinevezését tudomásul venni, hanem a főispáni méltóságra, a szintén protestáns vallású Drugeth Istvánt, Bálint fiát, óhajtotta. II. Mátyás pedig csakis azért nevezte ki Drugeth Györgyöt, hogy benne a katholikusok nagyobb támaszt nyerjenek. Hasztalan intézett Thurzó nádor a vármegyéhez leiratot, a vármegye hajthatatlan maradt. Drugeth István azonban méregtől (Doby Antal szerint 1612 márczius 16-án) meghalt és így György versenytárs nélkül maradt. Drugeth György meg is felelt a katholikusok részéről beléje helyezett reményeknek. 1612-ben a jezsuiták letelepítése iránt bocsátkozott tárgyalásokba, 1613-ban le is telepítette őket Homonnára, de ez olyan visszatetszést keltett a vármegyében, hogy 1615-ben a jezsuitákat Ungvárra költöztette. Helyükbe azután minoriták jöttek Homonnára. De Drugeth György a pálosokról sem feledkezett meg s az újhelyi régi monostorukhoz tartozó javakat (Újhely, Olaszi, Zsadány és Sára) visszaszerezte, a mit az 1613. II. törvényczikk is jóváhagyott. Ezen az országgyűlésen, melyen Tárkányi Ferencz alispán és Vehéczi Báncsy János képviselték Zemplént, Terebes vára Drugeth Györgynek visszaadatni rendeltetett (Szirmay i. m.). Még az országgyűlés folyamán a török betört Zemplénbe, és a Hegyalját pusztította. A további török beütések megakadályozására a vármegye közönsége, az 1614. évi márczius 5-én Zemplénben tartott közgyűléséből, nemesi felkelést rendelt, azonkívül portánként egy-egy fegyveres gyalog kiállítását határozta el. A lovasság vezére Tárkányi Ferencz, míg a gyalogság parancsnoka Thorday György lett.
