Buda eleste.
Buda eleste.
Buda elestével az ország három részre szakadt. Zemplén ismét visszakerült Ferdinánd uralma alá. Tokaj, Tállya és Regécz, e hajdani Szapolyai-várak, német őrséggel teltek meg. Buda eleste nagy rémületet okozott a hazában, főleg Zemplénben, mely Ferdinánd birtokainak végpontja volt s azon túl, a szultán rendeletéből, János Zsigmond uralma terjedt volna. A felvidéki urak jól tudták, hogy a törökök ellen nem tudja őket Ferdinánd megvédelmezni, ez okból, a közös védelem megbeszélése végett, még 1541 szeptember havában Tokajban értekezletre gyűltek egybe, majd Rákóczy György alispánt küldték a római német birodalom tanácsához követségbe, hogy a törökök ellen segítséget kérjen. Perényi Péter még tovább ment ennél. 1542 február 14-én Patakon Bebek Ferencz, Drágfy Gáspár, Gábor és Imre, Báthory András, Ráskay István, végül Drugeth Antal felvidéki birtokosokkal valóságos szövetséget kötött, a mit Bécsben félremagyaráztak és Perényi ellenesei, különösen Serédy Gáspár, azt a hírt költötték felőle, hogy a koronára vágyik. Perényi azonban ennek ellenére megjelent lovasvitézeivel a Buda felmentésére Esztergomban egybegyűlt seregben, de a Budánál szenvedett kudarcz után Ferdinánd október 10-én Esztergomban elfogatta őt. Perényi erélyesen tiltakozott a törökökkel való czimborálás vádja ellen, de a szabadságát ezzel nem nyerte vissza; Ferdinánd ugyan nem állította őt bíróság elé, mert hatalmától és vagyonától félt, hanem Németújhelyen fogva tartotta, a hol Perényi 1548-ban fejezte be életét. (Millenn. Tört. V. 237.)
Perényi elfogatása mély benyomást keltett Zemplénben. A vármegye nemessége, a mely amúgy sem bízott Ferdinándban, csak alkalomra várt, hogy János Zsigmondhoz csatlakozzék. Az 1543–45. évek eredménytelen háborúi is növelték az elkeseredést s így történt azután, hogy 1545 elején már György barát, János Zsigmond kincstárnoka, küldött a vármegyének hadba hívó levelet és a vármegye főispánja, Homonnai, e mozgalommal szemben teljesen tehetetlen lévén, Bécsbe költözött; helyette Kázméry Gáspár alispán kormányozta tovább a vármegyét. (Adalékok 1898. 239.)
Zemplén elszakadása azonban még nem volt teljes, mert az 1548: XIX. törvényczikk, mely az igazságszolgáltatást rendezi, Zemplént a Ferdinánd uralma alatt álló vármegyékhez sorolja, noha az ugyanezen évi LVIII. t.-cz. elismeri, hogy ez a vármegye részben a barát (t. i. Fráter György erdélyi kincstartó) kezén van; 1550-ben pedig nyiltan vallják a rendek, hogy Zemplén nagyobb része a barát kezén van.
