János Zsigmond.
János Zsigmond.
Midőn Izabella 1551-ben Ferdinánd javára trónjáról lemondott, az ifjú Perényi Gábor és Eödönffy László vezérlete alatt álló zempléni sereg is visszatért Erdélyből és Ferdinánd hadához csatlakozott. Az 1551-ben kötött szerződés értelmében Fráter Győrgy a szent koronát is átadta Ferdinándnak, melyet Castaldo János, Nádasdy Tamás, Báthory András és Serédy Gáspár kassai kapitány Tokajban vettek át és innen az 1552. év elején szállították Pozsonyba. Izabella lemondása azonban nem hozta meg a várva-várt békét. Erdélyben, Castaldo rémuralma alatt, csakhamar ellenpárt keletkezett, mely a törökök pártfogása révén Izabellát és fiát, János Zsigmondot, az országba visszahozta, mire a felsőmagyarországi urak, ú. m. Báthory György, Perényi Gábor és Ferencz, Zétényi Némethy Ferencz, szintén hozzájuk csatlakoztak.
Ferdinánd ugyan lemondott Erdélyről, de a felső tiszavidéki vármegyéket a maga számára igyekezett biztosítani. E végből 1557-ben Telekessy István küldte Zemplénbe, a ki előbb Zemplén várát, majd Sárospatakot kerítette kézre s utóbb Perényi Gábor hadait Drugeth Gábor özvegyének, Gyulaffy Eufrozinának segélyével, a ki gyors futárral értesítette a Lelesznél táborozó Telekessyt a Perényiek mozdulatairól, Varannónál meglepve, szétverte; 387magát Perényi Gábort is csak gyors lova mentette meg az elfogatástól. Leleszt azonban Perényi Gábor tartotta megszállva, a miről az 1557: XXI. t.-czikk is megemlékezik.
Homonnai Drugeth István halála után a főispáni székbe fia Miklós került, de ennek kiskorúsága alatt előbb rövid ideig Perényi Mihály (1556), majd 1558-ban Wiczmándy Mátyás helytartóként kormányozták a vármegyét. Wiczmándy azonban nem tudta a kedélyeket megnyerni, mert a deczember elején tartott közgyűlésen Pongrácz János a testvérei, Benedek és Mátyás nevében is tiltakozott a tisztújitás ellen s őt főispánnak elismerni vonakodott. (Adalékok 1898. 345.) Az ellenséges indulat oly arányokat öltött, hogy családja Eperjesre volt kénytelen menekülni. Zemplénben az erdélyiekhez szítók tábora jelentékenyen megfogyott, azóta, hogy 1558 nyarán a Perényiek – Bebek Ferencz és a Kendyek meggyilkoltatása miatt – elpártoltak Izabellától. Perényi Gábor még Barkóczy Lászlót és Báthory Andrást is felkérte közbenjáróul, hogy Ferdinándtól kegyelmet eszközöljenek a számára. Ferdinánd kész örömmel fogadta a visszatérőt, sőt, hogy hűségét biztosítsa, királyi tárnokmesterré nevezte ki, Wiczmándy Mátyás pedig ez év július 22-én rendkívül kegyes hangú levelet kapott Ferdinánd királytól. (Adalékok 1899. 12–13.)
A béke így lassanként helyre állott. Telekessy István az 1558. évben derekas munkát végzett. Visszaszerezte Leleszt, Sárospatakot, majd Tokajnál megverte Némethy Ferencz hadát és visszafoglalta Zétény várát. Ezenkívül Ferdinánd birtokába került Kövesd vára is, míg Barkó, a mely Drugeth-házasság révén Kendy Ferencz birtokában volt, leromboltatott. Zétényt Telekessy, míg Regéczet és a szintén lerombolt tállyai várat, mely azelőtt a Serédyek birtoka volt, 1560-ban Alaghi Bekény János és testvérei nyerték királyi adományul.
Telekessy immár arra törekedett, hogy Némethyt Tokajból kiostromolja; e végből előbb Szerencs elfoglalását tűzte ki czélul, mely vállalata azonban eredménytelenül végződött. Telekessy halála (1560) után hivatali utóda, Gersei Pethő János kassai kapitány, 1561-ben újból megkísérlé Szerencs elfoglalását, de ebben Némethy váratlan kitörése megakadályozta, ki az 1562. évben János Zsigmonddal kötött béke értelmében kegyelmet is nyert. Némethy elbizakodottsága ekkor többé már nem ismert határt, s habár 1562-ben Perényi Gábor megszalasztotta a seregét, minek következtében Némethy Szentjobb várába volt kénytelen menekülni, de azért 1564-ben már ismét adót vetett ki a vármegyére.
Balassa Menyhért a királyhoz pártolván, János Zsigmond 1564 őszén hatalmába kerítette Szatmárt; majd Szabolcs vármegyén átvonúlva, Tokajnál hídat veretett, hogy az ott tartózkodó Balassát elfogja; de az októberi esőzések és a vízáradás, másfelől pedig a tatár csapatok garázdálkodásai miatt is, csakhamar visszavonulni kényszerült.
