A főispánság.
A főispánság.
A XVI. századtól kezdve a vármegyei önkormányzat adja az ország egységének erejét, a vármegye lesz az alkotmány védője s a nemesség védőbástyája. Az önkormányzat kifejlődésével első sorban a főispáni méltóság szenved változást. Hatáskörét általánosságban nem ehet megállapítani, mert azt minden egyes kinevezés alkalmával más-más terjedelemben írja körül a kinevező oklevél.
Közvetetlenül a mohácsi vész után Homonnai Drugeth István, majd midőn a vármegye János király és később Izabella hatalma alá került, Perényi Gábor a vármegye főispánja. (1541–57). Ez utóbbinak főispánsága alatt Ferdinánd újból Homonnai Drugeth Istvánt, majd ennek halála után Drugeth Miklóst nevezte ki főispánná (1556), a kinek az idejében helytartók kormányozták a vármegyét. Ettől kezdve egész 1684-ig a Drugeth család adott a vármegyének főispánokat. Ez idő alatt csupán három olyan főispánja volt a vármegyének, a kik nem a Drugeth családból származtak: Ahi Menyhért kir. főajtónálló (1622–32), báró Bocskay István (1642–70) és Gersei Pethő 420Zsigmond. A Homonnai Drugeth családból származott főispánok között szinte páratlanul áll az István esete, a kit még 1559-ben a vármegye közgyűlése főispánnak kiáltott ki, de miután még kiskorú volt, helyette helytartók kormányozták a vármegyét. (Várm. lt. Prot. 1. 163. Ex. 1559.) Bekényi Alaghi Menyhért főispán 1626-ban a veres pecsét használatának jogát eszközölte ki II. Ferdinánd királytól. Bocskay István bárót, kiváló közigazgatási erőként ismerték. Mint főispán, rendkívül lelkiismeretesen teljesítette a hivatalát, az alispánnal felváltva bíráskodott, maga mellé véve a szolgabírákat és az esküdteket, velök űlésezett s minden idejét a jogkereső közönségnek szentelte. (Szirmay i. m.) Ő szervezte 1668-ban a másodalispán hivatalát, továbbá az aljegyzői állást, melyben a sort Kazinczy Péter nyitja meg, végül a vármegyei ügyészséget, mely a vármegyei jogügyek és tiszti keresetek vitelére volt hivatva. Ugyancsak ő rendszeresítette az itélőszékek alkalmával követendő ügyrendet is (series causarum).
A szatmári békéig terjedő korszak főispánjainak sorát idősebb és ifjabb Barkóczy Ferencz grófok zárják be, a kik azonban inkább csak a táborozásban és a harcztéren tűntek ki. Az előbbit 1684-ben Károlyi László szatmári főispán iktatta a méltóságába (Nagy Gyula oklgy.)
