Népvándorlás.
Népvándorlás.
A népvándorlás alig hagyott számbavehető emléket a vármegye területén. Lezajlása után, a VI. században, a longobárdok foglalták el hazánk éjszakkeleti részét s így a mai Zemplén vármegyére is kiterjeszkedtek.
A longobárdok szintén a germán fajhoz tartoztak. Eleinte a herulok fenhatósága alatt állottak, de Tato fejedelmük alatt (493–509) függetlenítették magukat. Wacho uralkodása alatt (509–539) a longobárd királyság tekintélye mindegyre növekedett, uralmát lassanként kiterjeszté a Morva-mezőtől egészen a Beszkidekig, de a mai Zemplén vármegyét nem uralták a longobárdok, mert már Audoin királysága alatt (546) a gazdátlan Pannoniát szállották meg. (Borovszky S., A longobárdok vándorlása. Századok 1885. évf.)
A longobárdokat az avarok követik; ezek szintén a VI. században telepednek le a Duna és a Tisza közére.
Az avarok uralmának súlypontja inkább a Tisza környékére esett, mert Pipin 796-ban átkelvén a Tiszán, itt dúlta szét az avar fejedelmek székhelyét.
Pipin utóda, Nagy Károly császár, ugyan 803-ban az egész Avarország ura lett, de Nagy Károly szemei előtt is a római imperátorok példája lebeghetett, mert uralmát Pannonia határán túl nem terjesztette.
339Noha az avarok uralma megtört, mindazonáltal még a IX. században is találunk róluk feljegyzéseket. Így, midőn a magyarok beköltözködtek, itt avarokat is kellett találniok. Úgynevezett „avargyűrű” nyomai láthatók Magyarizsép határában. Ugyanott évekkel ezelőtt egy római sisakról való Minerva-fejet szántottak ki a földből. Ez a római emlék-lelet Kassán a Felsőmagyarországi Múzeumnak egyik igen becses darabja. Avar körvár helyén fekszik Abara helység is, (Obora: körülkerített hely) a Latorcza folyó jobb partján.
A longobárdok elköltözése után szlávok kezdtek mind sűrűbben a mai Zemplén vármegye területére beszállingózni, a kik az avarok hatalmának fénykorában ezek szolgálatában állottak, sőt már a VII. század elején az avar khágán (fejedelem) szláv harczosokat küldött segítségül a longobárdoknak.
Az avar uralom megdőltével, noha Avarország szétfoszlása után imitt-amott, egyes népszigetecskéken, a nagy népvándorlás áradatában, maradtak vissza Zemplén földén avar nemzetségek is, melyek közül egy a vár, más a kún ágazat volt, a mai Zemplén területén tanyázó szláv nép mégis némileg függetlenítette magát, a nélkül azonban, hogy a déli és éjszaki szomszédos hatalmak befolyásának, illetőleg uralmának sikeresen ellentállani tudott volna.
A honfoglaló magyarok tehát a mai Zemplén vármegye területén csak egyes szláv és pedig Thesszalonikából ide fölrajzott néptörzsekre akadtak. Ezek között voltak a chlimi szlávok is. Ők alapították Helmeczet. Chelmetz azt jelenti, hogy Chelmből származott kis ember. (Dongó: id. m. 34. l.) A bodrogmenti Zsadány községgel kapcsolatban állott, idők folytán alámerült Arbonya helységet is thesszalonikai szlávok telepítették. A letelepült szlávok emlékét főleg a helynevek őrizték meg számukra. Maga a vármegye Zemplén földvárától vette nevét, mely kétségkívül a honfoglalást megelőzőleg, a szláv uralom idejében fennállott. A Zemplén név a szláv zem, zemlja = föld (helynév-képzővel: Zemlján) származik, jeléül annak, hogy a szláv őslakosok földmiveléssel is foglalkoztak, mely körülményt a többi helynevek is igazolni látszanak, melyek az erdészettel állanak összefüggésben. Így trunu (tövis) szóból alakult Tarnóka; az erdő neve az ó-szláv nyelvben lesu, ebből alakult Leszna. Az egyes fanemektől vették nevüket: Topolya (topola = nyárfa), Brezovecz (bréza = nyírfa), Oreszka (orah = diófa), Lask és Liszka (laska, liska, leska = mogyorófa). Az erdei tisztás, mely a letelepedésre kiválóan alkalmas hely volt, szlávul annyit jelent: láz, és ily nevű községeket találunk Zemplén vármegye területén is.
Számos helynév vette eredetét az ásványoktól is; így kamenu szlávul annyi, mint kő. Kemencze nevű helység csak határozott magyarosított alakja a szláv Kamenicze, Kamenecz szavaknak. Szurok szlávul smol; innen származik Szmolnik. Só szlávul sol; innen származik Szolncska község neve, mely a XIV. században Szolnoknak hangzott.
Állatnevekből alakultak a következő helynevek: Turány (turu szlávul a. m. bölény) jeléül annak, hogy a szlávoknak itt bölénynyel is akadt dolguk. Varannó (vran = holló) Vola, Volona (volu = ökör), Rákócz (rák), Vidrány (vidra), mindkettő eredetileg szláv szó. Már magasabb művelődési fokot mutat Terebes, (trebez = írtás). (Borovszky i. m. 81. l.) Kostelu szlávul annyi, mint templom; az ebből alakult Gesztely már magyaros kiejtésre vall.
A szlávok már ismerték a várépítésnek kezdetleges módját. Földből készült sánczokkal kerítették el az egyes emelkedettebb pontokat, a hol ők maguk és barmaik védelmet találtak.
A Felső-Tisza vidéke általában bővelkedik ily földvárakban, de mindezeket nem kizárólag a szlávok alkották, mert ők is már találtak itt sánczokat, melyeket elfoglaltak és felhasználtak.
Hogy a honfoglalás idejében lakott-e a szlávokon kívül más nép is Zemplén vármegye területén, ez a kérdés vita tárgya.
A tiszai bolgárokról megemlékeznek ugyan egyes források s valószínű is, hogy ezek az avar birodalom megdőlte után az aldunai bolgárokhoz csatlakoztak. Ebből Safařik Pál József, szláv ethnografiai művében azt értelmezi, hogy azok a csatlakozás következtében egészen a Kárpátokig terjeszkedtek. (Slav. Alterth. II. 173). Safařik-nak ezt az állítását azonban mind 340Hunfalvi, mind más ethnografusok megczáfolják, (Hunfalvi Pál: Magyarország Ethnográfiája), mert a tiszai bolgárokat a biborban született Konstantin, a ki pedig a honfoglalás történetére nézve elsőrendű forrásunk, egy szóval sem említi. Különben is a mai Zemplén és Ung vármegyék felső részei Sáros, Szepes, Liptó, Zólyom és Túrócz vármegyékkel összefüggő erdőséget alkottak.
