A honfoglalás.
A honfoglalás.
Itt is lakhattak ugyan emberek, de nem törzsek. A honfoglalás idejében az aldunai részekben tényleg fennállott egy bolgár birodalom, de hogy az a Beszkidekig terjedet volna, mint Anonymus írja, erre nézve semmiféle adattal sem rendelkezünk. Mindezeket megelőzően azonban, vagyis Kr. u. az V. évszázadban, a vármegyének alsó része Attila hún király világbirodalmához tartozott.
Anonymus szerint, a honfoglalás idejében, a Duna és a Tisza közén, fel egészen a Beszkidekig, Szalán fejedelem uralkodott, kinek őse, Keán bolgár fejedelem foglalta el Ungvár vidékét, egészen a ruthén határig s az elfoglalt területre szlávokat telepített.
Csakhogy az Anyonymustól említett Kean-nak sem a IX., sem a X. században nyomát sem találjuk. Pauler Gyula művét véve irányadóul, (A Magyar Nemzet Tört. Szt. Istvánig, 34–35. l.), a honfoglaló magyarok 895 év végén szállottak le, Árpád vezérlete alatt, a vereczkei szoroson, Munkács és Ungvár vidékére. A magyarok mindenekelőtt a Felső-Tiszánál igyekeztek tért hódítani, majd lenyomultak a Sajóig. Tehát a mai Zemplén vármegye területe (t. i. az a része, a hova a lovasnép eljuthatott) még a 895 év végével a honfoglaló magyarok birtokába került.
De hogy a mai vármegye területének elfoglalása minő harczok árán ment végbe, arra nézve nincsenek adataink. Kétségtelen azonban, hogy a honfoglalás későbbi folyamán is, a Duna és a Tisza közén tanyázó s a morváktól függő népek, 896–897 között, csakhamar meghódoltak, az egyes földvárakban tanyázó bolgár őrség csekély ellentállást fejtett ki, a szlávokat pedig a honfoglalás közelebbről nem érintette, mert ők csak urat cseréltek: bolgárok helyett magyarokat. (Marczali Henrik, Millenn. Tört. I. 113.)
Közelebbi egykorú adatok hiányában csupán Anonymus előadására, továbbá a honfoglaláskori leletekre és a helynevekre vagyunk utalva. Közöljük első sorban Anonymust, a nélkül, hogy előadására nagyobb súlyt helyeznénk és azt feltétlenül hitelesnek elfogadnók.
Anonymus szerint a honfoglaló magyarok a Havas-erdőn át jöttek be Álmos vezérlete alatt, majd Munkácsnál megpihenvén, Ungvár alá szállottak, melynek parancsnoka: Laborcz vezér, az ostrom elől idejekorán Zemplén várába menekűlt; de a magyarok egyik csapata üldözőbe vette őt s egy folyóvíz mellett elfogta, mely róla Laborcznak neveztetik. Álmos négy napon át tartózkodott Ungvárt, mely idő alatt fiát, Árpádot, a magyarok vezérüknek választották.
Árpád akkor Ungvárról kivonulván, seregével a Bodrog-folyó balpartján, Zemplén várával szemben állapodott meg. Itt fogadta Szalán bolgár herczeg követeit, a kik urok nevében a további előnyomulást megtiltották neki, miután a Bodrogon túl már a bolgár herczeg birodalma következett.
Árpád e követek útján a Sajóig terjedő terület átengedését kérte Szalántól, maga pedig Tarczal nevű vitézét a vidék kikémlésére küldte, egyszersmind küldöttséget menesztett Szalánhoz, melynek tagjai között voltak Tarczal, Ketel és Und is, kiknek neveit Anonymus Zemplén vármegye helyneveivel hozza kapcsolatba. Szalán, Árpád kivánságát teljesítvén, követeit gazdagon megajándékozta. Anonymus előadása szerint tehát Zemplén területe harczok nélkül jutott a magyarok birtokába.
Mellőzve Anonymusnak a Szerencs és Tarczal helynevekhez fűzött meséit, még csak azt jegyezzük meg, hogy előadása az időrendben is téves, mert az ő elbeszélését követve, a magyarok a 44-ik napon jutottak a Bodrog balpartjáig, Zemplén várával szemben, holott Anonymus 903-ra teszi azt az időt, mikor Árpád a Bodrog s aTisza közét megszállotta.
Sokkal becsesebb adatokat szolgáltatnak a honfoglaláskori leletek, melyek kétségtelenül igazolják, hogy a mai Zemplén vármegye területe, a honfoglalás első időszakában került a magyarok birtokába.
