Üldözések.
Üldözések.
De a míg a telepítések egy oldalról növelték a protestáns egyház erejét, ugyanakkor a hatalom más oldalról gyöngíteni igyekezett azt, úgyannyira, hogy némely újtelepítésű helyen az újonnan alakult egyház meg sem kezdhette működését, máris abba kellett azt hagynia. A protestánsok templomait vagy lerombolták vagy elvették és a katholikusoknak adták, a híveket pedig a kath. egyházhoz csatolták. 1684-ben gróf Kéry János váczi érsek visszavette az ottani reformátusoktól a Szent Mihály templomot, a mit azok maguknak helyreállítottak. 1715-ben a magánvallásgyakorlattól is el- és 1716-ban a városból kitiltották őket. (Ekkor a Dvornikovich róm. kath. püspök alatt alakulni kezdett Kisváczon telepedtek le és ott népes gyülekezetté fejtődtek.) A maglódi ágostaiak templomát 1703–1710 között lerombolták; 1740-ben az abonyi reformátusok templomát vették el és adták oda a katholikusoknak, kiktől nem is kapták vissza. 1718-ban Váczhartyán és Veresegyház ref. templomait vették el, hogy szintén a katholikusoknak juttassák. Ugyanebben az évben még elvették a katholikusok a szadaiak ref. templomát is. 1719-ben a reformátusok szentmártonkátai templomát vették el, egy év mulva pedig az alsónémediekét lerombolták.
Ilyen és ehhez hasonló háborgatások miatt a vallássérelmi panaszok a szatmári békekötés utáni országgyűléseken napirenden voltak. Végre a vallási ügy rendezését külön bizottmányra bízták, de ez nem sokat lendített a sérelmek orvoslásán. 1723-ban a király rendeletet bocsátott ki, hogy a míg a vallásügyi bizottság véglegesen nem dönt, addig a vallás terén semmi újítást behozni nem szabad, sőt mindent vissza kell helyezni abba az állapotba, a melyben a bizottság működése előtt volt. Erre a királyi rendeletre hivatkozva, a vármegye protestáns rendei kérvényt nyujtottak be a közgyűléshez és követelték, hogy a Mogyoródon,. Szadán, Szentmártonkátán, Üllőn és Veresegyházán elvett templomaikat adják vissza nekik, Kisattányban, Szentmiklóson, Váczhartyánban és Váczkisújfaluban pedig állítsák helyre a vallás szabad gyakorlatát. Csakhogy a kérelemnek nem volt foganatja, mert a vármegye elutasította a kérelmezőket, a kik ekkor egyenesen a királyhoz fordultak sérelmük orvoslása végett. Ennek az lett az eredménye, hogy a helytartótanács 1725 augusztus 7-én ráparancsolt a vármegyére: hajtsa szigorúbban végre a királyi rendeletet, hogy a felséget ne háborgassák ilyen panaszokkal.
Hogy ezentúl a király föntidézett, 1723. évi rendeletének szellemében jártak volna el, nem igen látjuk. Az 1731 márczius 31-én a vármégyéhez érkezett 271királyi leírat szerint pedig a vallás szabadságát illetőleg az 1668:XXV. és XVI. és az 1687. évi törvényczikkeket akként magyarázták, hogy a protestánsok csak magánvallásgyakorlatot élvezhetnek, vallásukat nyilvánosan gyakorolniok csak az 1681:XVI. törvényczikkben névleg fölsorolt helyeken lehet. Ezeken a helyeken kívül a protestánsok a róm. katholikus plebános alá tartoznak. Vegyes házasságokat csak a plebános előtt köthetnek; a katholikus ünnepeket külsőleg és általánosan kötelesek megtartani; az esküt pedig az előírt minta szerint: mindenszentekre és Szűz Máriára kell letenniök. A ki pedig vonakodnék, az – mint hittagadó – szigorúan büntetendő. E tilalmakkal szemben a protestánsoknak csak az a joguk volt meg, hogy szuperintendenseket választhattak. Mikor ezt a királyi határozatot a vármegye közgyűlésén kihirdették, mindkét protestáns felekezet rendei erélyesen fölszólaltak ellene és elégedetlenségüknek folyamodásban is kifejezést adtak.
Ezek után a protestánsokra nézve a szomorú napok ugyanúgy folytatódtak, mint az előtt. 1745-ben azt látjuk, hogy Soltvadkert református egyháza rövid fönnállása után a vallásüldözések miatt megszünt. 1749-ben Péteri újonnan alakult ág. ev. egyházának lelkészét elűzték, 1763-ban pedig a híveket a magánvallásgyakorlat jogától is megfosztották. 1761-ben Bugyi ref. híveinek templomát elvették és a katholikusoknak adták. Ezeket megelőzőleg 1730-ban a kiskőrösi ág. hitv. ev. egyház híveit eltiltották a nyilvános istenitiszteletek tartásától, papjukat, tanítójukat elűzték, templomukat pedig a földdel egyenlővé tették. Ekkor a hívek kénytelenek voltak szabad ég alatt és félreeső nádviskókban titokban összegyülekezni. Ha pedig az Úrvacsora szentségeiben óhajtottak részesülni, a messze Apostagra és Dunaegyházára kellett járniok. De bármily titokban végeztek is mindent, 1776-ban mégis föladta őket Klimovszki Mátyás r. kath. lelkész a helytartótanácsnál, hogy a szentírást nyilvános helyen olvassák, 12 házban összegyülekezve énekelnek és istentiszteletet tartanak. E miatt a vármegye vizsgálatot rendelt el ellenük. A vizsgálóbizottság az év május 28-án lentjárt, az elüljáróság a panaszokra kimerítő válaszokat adott, de hogy a vizsgálat mivel végződött, azt nem tudjuk. – Az ilyen sérelmek megbeszélése czéljából 1773 szeptember 12-ére gróf Beleznay Miklós Bugyi községbe egyházi gyűlést hívott egybe, mely elhatározta és szervezte a dunamelléki ref. egyházkerületben a lelkészi és világi elemből egyenlően szervezett konventi gyűlések tartását.
