Telepitések.
Telepitések.
A török hódoltság kora után a birtokosok visszatérve a vármegyébe, régi birtokaikat újra elfoglalták és a török alatt elnéptelenedett helységeket betelepíteni törekedtek. Ezzel ismét a protestántizmus ügyének használtak. A föntebb említett protestáns főurak ugyanis birtokaikat természetesen protestánsokkal telepítették be, a kiknek nyomban egyházat is szerveztek és templomok építésében segítségükre voltak.
A XVIII. század elején leginkább ág. ev. anyaegyházak keletkeztek ily módon a vármegyében. 1702-ben a Paksy család Dunaegyházát, az 1700-as években a Wattay család Csömört, 1718–1720 között Wattay János és István Kiskőröst, 1711-ben báró Szeleczky Márton Albertit, 1714-ben Fáy Mihály Bényét telepítette be felvidéki ág. h. ev. tótokkal. Beleznay János 1725-ben Pilisre ág. h. ev. tótokat, 1730-ban pedig Bugyira református magyarokat telepített. 1733-ban Dabasi Halász Péter ezredes és neje: Bottyán Katalin Gyónt ugyancsak reformátusokkal telepítette be Zólyomból. Ráday Pál 1720–1724 között ref. németeket hozott Svájczból Hartára, 1757-ben pedig Stájerországból lutheránusokat Ikladra. Petőfalvi Bohus Dániel 1742-ben telepítette Péterit ágostaiakkal Illésfalváról. Gróf Grassalkovich Antal viszont a XVIII. század közepén Nagytarcsára telepített ág. ev. tótokat. A telepítő földesurak, nemkülönben utódaik is, mindig jóltevői voltak a segítségükkel megalakult egyházaknak.
