Az ujjászervezkedés után.
Az ujjászervezkedés után.
A protestánsok üldözése akkor kezdett megszünni, midőn II. József császár 1781 október 21-én kibocsátotta türelmi rendeletét. Ennek hatása alatt az elnyomott egyházak újjászervezkedtek, templomok és iskolák keletkeztek. Péteri hívei még az évben új lelkészt választottak. 1782-ben Bugyi és Szentmártonkáta, 1783-ban Alsónémedi és Váczhartyán egyháza alakult újjá; a szadai reformátusoknak pedig megengedték, hogy a veresegyháziakkal együtt tarthassák istentiszteleteiket. Soltvadkert ref. híveinek az újjászervezkedése 1785-ben történt. De ez a kedvező állapot sem tartott sokáig: II. József halálával megszünt. Azonban a vallásüldözések kora többé sohasem támadt föl olyan nagy mértékben, mint ő előtte. A helytartótanács csak II. Lipót 1790–91. évi XXVI. törvényczikkeinek hézagait igyekezett fölhasználni arra, hogy a protestánsoknak ártson. A XIX. század elején, a mikor gróf Teleki József volt a dunamellékéi egyházkerület főkurátora, már új szellők kezdtek fujdogálni, melyek 1848-ban meg is érlelték a forrongó eszméket.
Az 1848-iki törvények lettek volna hivatva a teljes vallásszabadságot diadalra juttatni, de ez sem sikerülhetett, mert a szabadsághaczot vérbe fojtották és az országra az abszolituzmus szomorú kora következett el. Az egyházi gyűléseket csak kormánybiztos jelenlétében lehetett megtartani. Az abszolutisztikus kormánytól kibocsátott nyilt parancs, mely 1859 szeptember 1-én jelent meg, a protestántizmus háromszázados, viszontagságokban gazdag múltját egyszerre akarta eltörölni, azonban ez nem sikerült neki.
