Magyar névadások
Magyar névadások
Természetesen hegy- és vízneveink túlnyomó többsége magyar közszói eredetű. Legrégibb névadási forma a megfigyelt tulajdonság megnevezése, néha önálló névként való használata Kék-hegy és Kékes messziről néha kéknek látszó színéről, Somló a málló, omladozó talajáról, Gyergyó hasonlóképp görgő, legördülő szikladarabjairól, a Cserhát és Bükk gyakori fáiról, Hagymás vadhagymáiról, Réz-hegység és Erdélyi-érchegység fémkincséről kapta nevét. Létrejöhettek személynevekből is hegynevek oly módon, hogy előbb csak egy kisebb terület kapta meg a birtokosa, használója nevét, majd pars pro toto (a részről megnevezve az egészet) kiterjedt a név az egész hegységre vagy annak nagyobb részére: a Hargita korábbi neve csak Havas vagy Nagy-havas volt, s valószínűleg egy ott pásztorkodó román emberről kezdték a magyarok egy kisebb legelőjét elnevezni Hargita-havasának, majd az utótag lekopván az egész hegyre kiterjedt a név. Ugyanilyen módon keletkezett a Görgényi-havasok, Kelemen-havasok, de a Bakony, Mecsek hegynév is.
A krónikák mondái szerint eseményt, a német-római sereg 1051-beli vereségét, vértjei eldobálását örökíti meg a Vértes neve, de valószínűbb az előző csoportba való tartozása: páncélokat, vérteket készítő mesteremberre utaló Vértes személynévből először egy kisebb terület vagy falu neve alakult, azután terjedt ki ez az egész hegységre.
A víznevek közt leggyakoribb a tulajdonságnév: Bodrog és Gyöngyös fölszínének fodrozódásáról, habjainak tükröződéséről, a Sárvíz és Fehér-tó, Vörös-tó színéről, a Sió ’sívó, zúgó’ hangjáról, az Aranyos a homokjából mosható nemesfémről, a Békás, Kígyós, Ménes a bennük élő állatokról (az utóbbi természetesen nem lovakról, hanem menyhalakról), az Almás, Nyárád, Eger a mellette levő fafajtáról kapta nevét. Némelyik víznévnek ma már nem értjük a keletkezési okát, pedig a Berettyó első eleme is a mellette volt berekre utal, második eleme pedig a ma már kihalt jó ’patak, folyó’, s ugyanolyan összetétellel keletkezett, mint a Sajó (său ’sós’ + jó ’folyó’) vagy a Hejő (hév ’meleg’ + jó> Hëüjó>Hejő) stb.
