Kölcsönzött magyar nevek
Kölcsönzött magyar nevek
A Kárpát-medencébe érkező magyarság azokat a földrajzi neveket idegenből vette át, amelyek közelében letelepült népek voltak. Ezek egy részét természetesen már a honfoglalás előtt is ismerték. Így a Duna nevét valamelyik északi szláv nyelvből kölcsönöztük, oda pedig góton keresztül a szkítából került, ahol egyszerűen ’víz’ volt a jelentése. A Tisza, Körös, Maros, Dráva, Száva nevek mindegyike ősi indoeurópai nyelvekből való, s mindegyiknek valamilyen (’gyors, lassú, iszapos, sáros’) ’víz, vízfolyás, folyó’ lehetett. A Küküllő török ’kökényes’, a Zagyva ’koromfekete’ és a Balaton ’mocsár’ szláv eredetű. A nagyobb hegyek neveit is főként egyik korábban itt élt nép hagyományozta a másiknak. A Kárpátok neve már az ókorból adatolható, s valamely trák nyelven a jelentése ’sziklás, sziklák’. A Tátra talán szintén trák előzményre megy vissza, s mi a keletszlovákból vettük át. A Mátra nevét egyesek az ősindoeurópai nyelvből vezetik le, s akkor a jelentése ’domb, orom’, mások a délszlávból ’öreg, nagy’ hegynek magyarázzák. A Gerecse ’sziklás szirt’, Kemenes ’kemény, köves’, Pilis ’kopasz’ közvetlenül valamelyik szláv nyelvből került át a magyarba.
