Barlangnevek
Barlangnevek
A felfedezők adnak nevet általában az újonnan talált üregeknek, barlangoknak, azok részeinek. A korábban ismert neveket természetesen átveszik a népnyelvből, s ezek a környező helyek (hegyek, sziklák, települések) alapján keletkeztek: Aggteleki-cseppkőbarlang, Szemlő-hegyi-barlang, Solymári-ördöglyuk stb. A belső terek elnevezései legtöbbször a fölszíni helynévadáshoz hasonlóan tulajdonságra utaló elnevezés: Hópalota, Kripta, Lófej-terem, Paradicsom, Pokol, Alvilág folyosója, Egérlyuk, Szűzlyuk, de előfordul az emlékállítás célú elnevezés is: Anonymus-terem, BETE-terem (fölfedezőjükről: Budapesti Egyetemi Turista Egyesület), Egyetemi-szakasz, Rákóczi-akna stb. Különösen szemléletesek a barlangokban talált kövek elnevezései: Bohóc, Lófel, Elefánt, Oroszláncsöcs, Torta, Gomba, Föld szelleme, Szószék, Erkély, Karzat, Páholy stb.
Szellemi alkotások nevei
A tulajdonnevek közé soroljuk azokat az elnevezéseket is, amelyek ugyan több azonosat neveznek meg, de az eredetinek a megteremtése emberi szellemi tevékenység eredménye. Legközismertebbek közöttük a címek, vagyis regények, versek, színdarabok, filmek stb. elnevezései. Az irodalmi címek vagy megnevező jellegűek, s általában csak a főhős nevét tartalmazzák: Othelló, Nóra, Toldi, Rózsa Sándor stb., vagy azt körülírják: A falu jegyzője, A helység kalapácsa, Egy tiszta nő stb., esetleg utalnak a mű tárgyára: Háború és béke, Az ember tragédiája, Rokonok stb. A másik típus a mondatcím, amely egy megszerkesztett mondatba sűríti a mű lényegét: Elfújta a szél, És mégis mozog a föld, Öreg ember nem vén ember stb. Nagyon hasonlók a képzőművészeti alkotások megnevezései: Dávid, Zsuzsanna és a vének, Siralomházban, A magyarok bejövetele; Jézus kiűzi a kufárokat a templomból. Természetesen vannak cím nélküli művek is, ezek általában a népköltészeti alkotások és a lírai versek, amelyeknek első sorát emlegetjük címként: Tavaszi szél vizet áraszt..., Egy gondolat bánt engemet...
A tulajdonnevek közé soroljuk azokat az elnevezéseket is, amelyek ugyan több azonosat neveznek meg, de az eredetinek a megteremtése emberi szellemi tevékenység eredménye. Legközismertebbek közöttük a címek, vagyis regények, versek, színdarabok, filmek stb. elnevezései. Az irodalmi címek vagy megnevező jellegűek, s általában csak a főhős nevét tartalmazzák: Othelló, Nóra, Toldi, Rózsa Sándor stb., vagy azt körülírják: A falu jegyzője, A helység kalapácsa, Egy tiszta nő stb., esetleg utalnak a mű tárgyára: Háború és béke, Az ember tragédiája, Rokonok stb. A másik típus a mondatcím, amely egy megszerkesztett mondatba sűríti a mű lényegét: Elfújta a szél, És mégis mozog a föld, Öreg ember nem vén ember stb. Nagyon hasonlók a képzőművészeti alkotások megnevezései: Dávid, Zsuzsanna és a vének, Siralomházban, A magyarok bejövetele; Jézus kiűzi a kufárokat a templomból. Természetesen vannak cím nélküli művek is, ezek általában a népköltészeti alkotások és a lírai versek, amelyeknek első sorát emlegetjük címként: Tavaszi szél vizet áraszt..., Egy gondolat bánt engemet...
