Erik
Erik (Erich), több dán és svéd király neve.
Dán királyok, L. Erik (I), Eingod (a jó), Svend Estrithson király negyedik fia, ki bátyjának, Olaf Hunger királynak halála után egész Dánia uralkodója lett (1095). Szép termetü, barátságos, kegyes indulatu fejedelem volt, aki országának fölvirágoztatására s a kalózok megfékezésére törekedett. Lundot a három skandináv ország önálló érsekségévé tette. Megh. jeruzsálemi utjában Ciprus szigetén, 1103 jul. 10. - 2. E. (II), Ödön (a dicsekvő) az előbbinek fia, kegyetlen uralkodó volt. Testvérét, Knutot megboszulandó, fegyverrel támadta meg bitorló nagybátyját, Nielst, kit a Lund mellett 1134. kivivott diadal után megöletett. Hogy trónját biztosítsa, 1135. Harald bátyját is megölette nyolc fiával együtt. Erre azután elismerte V. Lothár német császár fönhatóságát, harcolt Magnus Sigurdson norvégiai király és a vend kalózok ellen, Rügen lakóit pedig legyzőzte és a kereszténység fölvételére kényszerítette. 1137 szept. 18. őt is meggyilkolták Ribenben. - 3. E. (III), Hakon Jarl fia, az előbbinek utóda, erőszakkal foglalta el 1137. a trónt, azonban nemsokára reá kolostorba vonult vissza, ahol 1147. meg is halt. - 4. E. (IV), Plogpenning (az ekefilléres), II. Waldemár fia, szül. 1216., megh. 1250 aug. 10-én. 1232 óta atyjával együtt, 1241 óta pedig egyedül uralkodott. Melléknevét onnan kapta, mivel Abel testvére, slezvigi gróf ellen folytatott eredménytelen háboru költségeinek fedezése céljából minden egyes szántóföldre adót vetett ki. 1250. Abel öcscse elfogta, aug. 10. pedig egy számkivetett dán megölte. - 5. E. (V), Glipping (a szemhunyorgató), I. Kristóf fia, született 1248. s megöletett 1285. 1259 óta anyja,pommerániai Margit gyámsága alatt uralkodott. 1261. unokatestvére, Erik legyőzte s hosszabb ideig fogságban tartotta. Engedékenységét a nemesség arra használta föl, hogy előjogait a korona rovására mindinkább növesztette. 1285. hollandi Jakab gr. más nemesekkel egyetértve, Viborg mellett megölte E.-et. - 6. E. (VI), Menvede («Szavamra»), az előbbinek fia és utódja. Eleinte Waldemár, slezvigi herceg gyámsága alatt élt. Az ő uralkodása is szerencsétlenül folyt le; dicstelen háborukat folytatott nevezetesen Svéd- és Norvégországgal, alamint a Hanza-szövetséggel, ugyszintén VIII. Bonifác pápával, ki őt egyházi átokkal, országát pedig interdiktummal sujtotta. Megh. 1319. - 7. E. (VII), a pommerániai, VII. Vratiszlav, pommerániai hercegnek, és Mecklenburgi Máriának, IV. Valdemár dán király unokájának fia; szül. 1382., megh. Rügen waldéban 1459. Margit, dán királynő, Norvégiában jelölte ki utódjának 1388., a kalmári unio által egyesített Dánia, Svéd- és Norvégország rendjei pedig 1396. ismerték el jövendőbeli királyuknak. Ez a tehetség nélküli, gyáva s kegyetlen ember 1412. vette át az uralkodást s nemsokára a gyülölet s megvetés tárgya lőn. 1415-32-ig Henrik (Erzsébet) slezvigi hercegnő fiával háborut viselt, akit örökségéből ki akart forgatni; 1432. azonban kénytelen volt igényeiről lemondani. Ez alatt az elégületlenség a hármas királyságban tetőpontra hágott és midőn a vitéz dalekarli pórok Engelbrechtson vezérlete alatt 1432. fegyvert fogtak: Knutson Károly Svédország trónját hatalmába kerítette (1437). Dániában 1439. tették le E.-et, mivel többnyire Dánián kivül tartózkodott, s mivel pommerániai rokonait dán várakkal és uradalmakkal elhalmozta. Ennek hirére E. a dán koronázási jelvényekkel Gottland szigetére menekült, a honnan zosldba fogadott kalózai által elég gyakran pusztította el Svédország partjait. Később Pommerániába tért vissza. Munkája: De origine gentis Danorum, Lindenbrog-nak Scriptores rerum septentrionalium és Gruter-nak Chronicon chronicorum gyüjteményeiben jelent meg.
Svéd királyok. 1. E. (VI), Segerfäll (a győzedelmes), elüzvén Sven királyt, Dániát is hatalma alá hajtotta; azonfelül üldözte a kereszténységet s megh. 1000 körül. - 2. E. VIII. (IX), Hia Helge (a szent), paraszt család sarja, Sverker király halála után jutott a trónra. Uralkodott 1156-60-ig s e rövid idő alatt is elévülhetetlen érdemeket szerzett a kereszténység terjesztése körül. Meghódította s keresztény vallásra térítette Finnország déli részét. Sok uj törvényt hoztt a régi, pogány szellemü törvények helyett. Emlékére a svéd törvénykönyvet «Szent Erik törvényének» nevezték el. Magnus dán herceg ellen küzdve, esett el 1160 máj. 18. Jóllehet, hogy forma szerint nem lett kanonizálva, a svédek mégis védőszentjüknek tartották s az upsalai dómban eltakarított tetemeit mai napig őrzik. - 3. E. (X), Knutson, Knut fia, az előbbinek unokája, egyesegyedül menekült meg abból a vérfürdőből, melyben egész családja II. Sverker boszujának áldozatul esett. De E. sem maradt veszteg, hanem nem nyugodott, mig Sverkert meg nem ölte; erre azután ő lett a király (1210-1216-ig). Buzgó hive volt a keresztény hitnek. - 4. E. (XI), Erichson, ki 1222. I. Jánost, a Sverker család utolsó uralkodóját követte a trónon. Knut Johannson, a hatalmas Folkung-család feje, 1229. ugyan elüzte, de trónját 1234. a dánok segítségével megint visszaszerezte. Gyermektelenül halt el 1250-ben, és ekkor a korona a Folkungokra szállott. - 5. E. (XII), II. Magnus fia, a nemesség követelése folytán 1351-ben atyja társuralkodója lett, de már 1359-ben megh. - 6. E. (XIII), pommerániai, E. L. a dán királyok sorában 7. alatt. - 7. E. (XIV), fia és utódja Wasa Gusztávnak, szül. 1533. december 15-én, uralkodott 1560-1569-ig, s meghalt 1577 febr. 26. Szép tehetségü s finom műveltségü férfiu volt, aki eleinte erélylyel élt kötelességeinek; javította az igazságszolgáltatást s emelte a tengeri kereskedelmet és a művészeteket is pártolta. Azonban gyanakvó s az őrültséggel határos szenvedélyes természete igazságtalanságra s erőszakoskodásra ragadta. Testvérei elidegenedtek tőle, mivel jogaikban és birtokaikban csorbította őket; a nép meggyülölte szerencsétlen hétéves dán háboruja miatt; az ország nagyjai pedig elfordultak tőle, mivel a felségárulással vádolt Sture Nils grófot sajátkezüleg leszurta, s annak egész családját sommás uton kiirtatta. (1567). (Kancellárja, Persson Göran ugyan utólagosan helybenhagyta e halálos itéleteket). Hozzájárult még az is, hogy 1568. egy parasztleányt (Mans Katalint) vezetett oltárhoz, sőt még királynőnek is megkoronáztatta. Látván a növekvő elégületlenséget, a gyülölt Persson elbocsátásával akarta a nemességet kibékíteni s 1563 óta fogva tartott öcscsét, Jánost is szabadlábra helyezte. De midőn Perssont ujra visszahelyezte állásába, E. testvérei, János és Károly hercegek maguk állottak a felkelés élére s 1569. megfosztották E.-et trónjától. Utódja János lett, aki szerencsétlen bátyját Gripsholm várában szigoru fogságban tartotta, utoljára pedig megmérgeztette. III. Gusztáv utóbb pompás siremléket emeltetett E. sirja fölött a westerjels-i dómban. Erik szerencsétlen sorsát Prutz R., Kruse, Koberstein és Weilen költők siratták tragédiákban. - E. egyetlen fiát, Mans Katalin gyermekét, Gusztáv Erichsont, jezsuiták nevelték Lengyelországban. II. Rudolf császárnak buzgó tanítványa volt az alkémiában. Boris Godunov orosz cák kiszemelte vejének, de G. visszautasította ajánlatát, mivel a görög vallástól idegenkedett. Mint számüzött halt meg 1607., Kasinban, Oroszországban. V. ö. Ahlquist «Konung Erik XIV». (Stockholm 1879), Arnheim, R. E. XIV. (Sybel, Histor. Zeitschr. 1890. 64 köt.).
