Jób 37
Jób 37
Jób 37.1
Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén.
Jób 37.2
Hallgassátok dörgő hangját figyelemmel, a dübörgést, amely előtör szájából!
Jób 37.3
Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig.
Jób 37.4
Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, ő az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját.
Jób 37.5
Isten engedi, hogy lássunk csodás, nagy dolgokat, nagy tetteket művel, amiket nem értünk.
Jób 37.6
Ő mondja a hónak: „Essél le a földre!” És az esőnek is: „Zúduljatok le rá!”
Jób 37.7
Rányomja pecsétjét minden emberkézre, hogy tetteit mindenki megtapasztalja.
Jób 37.8
Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvőhelyén meghúzza magát.
Jób 37.9
A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idő tör be.
Jób 37.10
Isten lehelletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre.
Jób 37.11
Párás nedvessséggel tölti a felhőket, s a viharfellegek villámait szórják.
Jób 37.12
Akarata szerint mennek ide-oda, járásukat ő határozza meg. Mindent végbevisznek, amit csak parancsol, széltében-hosszában a földkerekségen.
Jób 37.13
Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül.
Jób 37.14
Figyelj ide és hallgass meg, Jób! Maradj csendben és nézd Isten csodáit!
Jób 37.15
Tudod-e, hogy Isten mint parancsol nekik, miként éri el, hogy felhője fényt adjon?
Jób 37.16
Vagy érted tán, mint lebegnek felhői, a mindentudó mester e csodás remekei?
Jób 37.17
Te, akinek már izzik a ruhád a hőségtől, amikor a déli széltől fülledt a föld,
Jób 37.18
te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült?
Jób 37.19
Okosíts fel minket, mit mondjunk hát neki...
Jób 37.20
Azt jelentsük talán: „Szólni akarok!”? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar?
Jób 37.21
Hisz nem lehet a nap fényét sem látni, amikor a felhők mögött fényesedik. Lám, szélroham jön, s elkergeti őket,
Jób 37.22
észak felől fényesség ragyog fel. Félelmetes ragyogás van az Isten körül,
Jób 37.23
sohasem érjük el mi a Mindenhatót. Hatalma s igaza mérhetetlenül nagy, az igazság teljességét nem ferdíti el.
Jób 37.24
Ezért kell Őt félniük az embereknek. Tiszteljék mind, akikben van értelem!
