Kaukázusi juhászkutya
Kaukázusi juhászkutya
(Kavkazszkaja ovcsarka). Orosz fajta; az elmúlt évtizedekben újra felfedezték ezt a kemény, idegenekkel szemben kifejezetten bizalmatlan kutyát. Mind a mai napig megőrizte ősi fajtabélyegeit, eredeti típusában maradt fenn. Marhacsordákat, juhnyájakat őriz; a pásztorok kizárólag a legéletképesebb, legrámenősebb, legalkalmazkodóbb példányokat tenyésztik tovább. Mivel valamikor Oroszország legkülönbözőbb területein egyidejűleg tenyésztették, termetre, szőrváltozatra, színre egymástól eltérő típusok alakultak ki. Ma a volt Szovjetunióban az egyik legnépszerűbb munkakutya, és szinte mindenféle őrző-védő munkában megállja a helyét. Önálló a rábízott területet minden körülmények között biztonsággal megvédi; rendkívül jó idegzetű, nyugodt, tanulékony, könnyen kiképezhető, harcias fajta.
Hosszú és rövid szőrű változatban tenyésztik. Nagy termetű, erőteljes felépítésű állat. Feje hosszú, nagy, koponyája széles, a fejteteje lapos, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrháta egyenes, orrtükre fekete, fogai nagyok, ollósan záródnak. Szeme barna, viszonylag kicsi, ovális, füle lelóg, gyakran csonkolják. Nyaka erőteljes, rövid, háta egyenes, izmos, ágyéka feszes, farka kissé széles, mellkasa mély, könyöke alá ér. Végtagjai szilárd csontozatúak, párhuzamosak, mancsa nagy, ujjai zártak. Farka csánkig ér, a vége kissé kunkorodik. A hosszú szőrűek szőrzete közepesen hosszú, a fejen és a végtagokon rövid. Színe szürkésbarna, ordas, sárgásbarna, tigriscsíkos, tarka foltos. A kanok marmagassága 65-75, a szukáké 60-70 cm; testtömege 40-50 kg (1. 65. és 66. színes fénykép).
Háromhónapos kaukázusi juhászkutya
Fiatal kaukázusi juhászkutya
Kaukázusi juhászkutya
Kaukázusi juhászkutya kölykével
