Katasztrófakutyák.
Katasztrófakutyák.
Az ilyen munkát végző ebek előfutárai tkp. azok a kutyák voltak, amelyek a második világháború idején Londonban, a bombázások következtében a romok közé szorult áldozatok után kutattak, és sok-sok ember életét mentették meg ilyenformán.
A ~ lényegében a hegyi mentőkutyák hagyományait követik azzal a különbséggel, hogy az eb nem a hó alól, a lavinából menti ki a bajbajutottakat, hanem az összeomlott házak, kőrengeteg alól. Komolyabb kiképzésük 1968-ban kezdődött: két svájci hegyimentő-kutyavezető kísérletezett egy » boxerrel és egy » német juhászkutyával. Volt némi tapasztalatuk, amit a polgári védelemnél és a légelhárításnál szereztek. Ezt sikerrel kamatoztatták, és 1969-ben már hegyi omlásoknál és bányarobbantásoknál is dolgoztak speciálisan betanított kutyáikkal, de csak 1975-ben ismerték el hivatalosan az ún. K-csapatot (katasztrófacsapat), amely mindössze kéttagú: a vezetőből és a kutyából áll.
A katasztrófacsapat eredményesen helyettesíti a katonai mentőalakulatokat: gyorsan és könnyedén szállítható a szerencsétlenség színhelyére, nem zavarja sem a rendkívüli időjárás, sem más hátráltató körülmény (pl. zajok, fények, illatok), figyelmét csak az életjel köti le.
A jó ~nak meg kell tanulniuk létrára mászni, tudniuk kell, hogy hogyan lépkedjenek üvegtörmelékek között, rozsdásodó szöges deszkákon; megtanulják, hogy váratlan zajokra (pl. egy beomló házfal v. gázrobbanás a szerencsétlenség színhelyén) ne ijedjenek meg és főleg ne tegyenek félelmükben heves mozdulatokat, mert ezzel veszélybe kerülnek. Állandóan résen kell lenniük, nehogy keresés közben maguk alá temessék őket a súlyosan megrongálódott épületek újabb és újabb leomló részei. Figyelniük kell arra is, hogy ne lépjenek éles v. még éppen izzó fémdarabokra; és a legfontosabb, hogy egyértelműen és megbízhatóan jelezzék, ha a romok között emberekre bukkannak, vajon élőket v. már halottakat takarnak-e a törmelékek, mert ettől függ a mentési munkák sorrendje. Az ilyen kutya amikor holttestet talál a romok között, akkor szűköl, és enyhén csóválja a farkát, ha viszont élő embert talál, erőteljesebben, izgatottabban jelez, hangosan ugat, vonít, kaparni kezd.
A ~ első igazi próbája az 1975-ös észak-olaszországi földrengés volt; ezt követte a bukaresti katasztrófa.
Az első bevetések óta sajnos nemegyszer kellett segítségül hívni a K-alakulatokat; így történt ez 1980. október 10-én is, amikor földrengés rázta meg El Asnan városát, majd nem sokkal később november 23-án Nápolyban és környékén mozdult meg a föld, és a katasztrófa sújtotta területeken több ezren meghaltak, ill. megsebesültek, s százezrek váltak hajléktalanná. A romok alá sok állat is került. Ezeket élve v. holtan fel kellett deríteni, hiszen járványveszélyt jelentettek. A kutyás osztagok eredményes tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elzárt falvak, területek állatállományát szinte kivétel nélkül sikerült kimenteni a romok közül, ill. az eltorlaszolt házakból, ólakból.
Ugyancsak elismerést és megbecsülést szereztek a K-csapatok a legutóbbi szörnyű mexikói katasztrófa idején; a mentési munkálatok során sok száz ember életét ezeknek a derék ebeknek a segítségével sikerült megmenteni.
Az eddigi eredmények hatására jelentős mértékben megnőtt az érdeklődés a ~ munkája iránt. Svájcban jelenleg 70 ilyen mentőcsapat működik, de folyik ilyenfajta kiképzés Németországban, Angliában és Amerikában is.
