DECEMBERI REGGEL
és puhán feldőlnek tőle mind
aprócska tárgyaink.
hat érdes reggel gondja ring
s kiúszik ablakunkon.
szöszös pehelyre szálldos ujra,
fehérre hófehér.
piroska orráról beszél
sok gyöngyös szippanás.
csengése nélkül, jó piszmogás
és hűvös, tiszta ing.
csendben várnak ránk léceink
mélázó szíjaikkal.
Az ég a földig ér!
vonulj a hallgatag erdők felé,
komisz jövőd úgyis kisér
és sorsod úgyis lankadó,
mint holtrasebzett őzeké.
hogy utólszor tétováz ajkadon
elillanó lehelleted
s halott arcodra sávokat
a hulló bombák árnya von.