1820
1820
December 24-én
Gyalog Diószegről Székelyhídon voltam. Papaneck intézőtől néhány veder bakatort vettem, vedrével 30 forintért. Az úriszéket éppen ülésezés közben találtuk. - Az atyafiak a politikáról fecsegtek. "Ilyen szabadságot, mint minálunk, bizony sehol sem találhat az ember; még az angoloknak is csak papíron van meg a szabadságuk", és így tovább. Alig gondolkoznak ezek az emberek, s ha igen, akkor is csak magukra gondolnak - a parasztról teljesen megfeledkeznek, semmiség a szemükben. - Minő ékesszólással kellene bírnunk, hogy meggyőzzük ezeket az embereket, anélkül, hogy megsértenők, hogy igazságtalanok és tudatlanok - és minő bölcsességgel és földöntúli szerencsével, hogy helyesebb elvekre és nézetekre vezethessük őket!
Hol úgy érzem, vonzódom e nyers néphez - melyet alapjában véve szeretek -, hogy tanítsam, felemeljem, emberré neveljem, hol látni sem bírom, s eltaszítom magamtól. - Tudatlanságuk elérzékenyít; szívesen segítenék rajtuk életemmel és véremmel is: sorsukat megosztanám és elviselném! De gyakorta elborzaszt és felháborít igazságtalan vakságuk, gőgjük és elbizakodottságuk! - Hol fognak majd nyugodni hamvaim, kérdezem sűrűn magamtól, hazámban-e vagy idegenben? (...)
